Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - FÓRUM - Vadkerty Katalin: A belső telepítés Szlovákiában (1945—1949)

tását biztosította a földtulajdont 50 ha-ban maximáló — a köztársaság min­den polgárát érintő — általános födreform. A földreform keretében elkob­zott földek kiutalása a cseh országrészekben a Földművelésügyi Minisztérium, Szlovákiában a Födművelésügyi Megbízotti Hivatal hatáskörébe tartozott, de őket is kötelezte „a szlávok betelepítésének” betartása. A köztársasági elnök rendelete értelmében a földművelődésügyi tárca telepít az 50 ha-nál nagyobb birtokokra, míg a nemzetiség alapján elkobzott kisebb gazdaságokat a Telepí­tési Hivatal kolonizálja. A kormány a betelepítési terveiben 1945 augusztusáig, a potsdami konfe­renciáig csak a belső migrációval számolt, ami Szlovákiában kiterjedt észak­déli mozgást jelentett. A szlovák lakosságot az egyoldalúan kitelepített magyarok birtokában helyezték volna el. A csehszlovák kormány ezért 1945 tavaszán utasí­totta a kérdésben érintett minisztériumokat, dolgozzák ki „az idegenek kitolon­colásának és kiürített dél-szlovákiai járások betelepítésének a tervét”. Dr. Vavro Šrobár pénzügyminiszter kézjegyével ellátott tervezet a magyar lakosság 70%- nak elszállításával számol. Csak a legszegényebbek maradtak, hogy segítsenek a betelepülő szlovákoknak a gazdaságok üzemeltetésében. A kitoloncoltak kézi­csomaggal hagyják el lakóhelyüket, mert a Csehszlovákiában maradó ingó és in­gatlan vagyonukat az állam a Magyarországra kivetett jóvátétel címén lefoglalja. A kitoloncoltakat Magyarország kártalanítja 4 A Védelmi Minisztérium a magyarlakta falvak lerombolását tervezte. A ma­gyar—csehszlovák határtól északra 25-30 km-es mélységben csak a katonai helyőrségeket kiszolgáló városias településeket tartaná meg, pl. Galántát, Du- naszerdahelyt, Komáromot, Lévát, Érsekújvárt és Ipolyságot. A magyarok kitoloncolásával kapcsolatos ügyintézésben általános a „betele­pítési övezet” elnevezés. így jelölték az 1938-as bécsi döntéssel Magyarország­nak ítélt, 1944 őszétől újból Csehszlovákiához tartozó „magyar etnikai területet”. A Szlovákiában 1945 nyarán megkezdett s 1949-ig vizsgált belső telepítés három szakaszra osztható. Az 1946 őszéig tartó első szakaszt 1945 augusztusá­ig, a potsdami konferenciáig, a magyar lakosság totális kitoloncolására való felkészülés, míg az 1946 júniusi párizsi konferenciát megelőző hónapokat a 200 000 magyar egyoldalú elszállításába vetett remény jellemzi. Az észak-déli irányú belső telepítések intenzitását nem csökkentette az 1946. február 27-én aláírt csehszlovák—magyar lakosságcsere-egyezmény, de kiélezte a „betelepí­tési övezetben” elkobzott birtokokon telepítő Földművelődésügyi Megbízott Hivatal és a kolonizálást kisajátítani akaró Szlovák Telepítési Hivatal közötti ellentéteket. Az első szakaszt ennek ellenére is a Földművelésügyi Megbízott Hivatal telepítése jellemzi. Speciális osztálya az 50 ha-nál nagyobb, a földre­form keretében elkobzott birtokokra telepített, s csak elvétve utalt ki elha­gyott magyar paraszti gazdaságokat. A magyar parasztság zöme 1946 őszén még a saját gazdaságaiban élt5 A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal, betartva a Szlovák Nemzeti Tanács határozatát, a betelepítéseknél kiemelten kezelte a duklai harcokban elpusz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom