Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Vadkerty Katalin: A belső telepítés Szlovákiában (1945—1949)
tását biztosította a földtulajdont 50 ha-ban maximáló — a köztársaság minden polgárát érintő — általános födreform. A földreform keretében elkobzott földek kiutalása a cseh országrészekben a Földművelésügyi Minisztérium, Szlovákiában a Födművelésügyi Megbízotti Hivatal hatáskörébe tartozott, de őket is kötelezte „a szlávok betelepítésének” betartása. A köztársasági elnök rendelete értelmében a földművelődésügyi tárca telepít az 50 ha-nál nagyobb birtokokra, míg a nemzetiség alapján elkobzott kisebb gazdaságokat a Telepítési Hivatal kolonizálja. A kormány a betelepítési terveiben 1945 augusztusáig, a potsdami konferenciáig csak a belső migrációval számolt, ami Szlovákiában kiterjedt északdéli mozgást jelentett. A szlovák lakosságot az egyoldalúan kitelepített magyarok birtokában helyezték volna el. A csehszlovák kormány ezért 1945 tavaszán utasította a kérdésben érintett minisztériumokat, dolgozzák ki „az idegenek kitoloncolásának és kiürített dél-szlovákiai járások betelepítésének a tervét”. Dr. Vavro Šrobár pénzügyminiszter kézjegyével ellátott tervezet a magyar lakosság 70%- nak elszállításával számol. Csak a legszegényebbek maradtak, hogy segítsenek a betelepülő szlovákoknak a gazdaságok üzemeltetésében. A kitoloncoltak kézicsomaggal hagyják el lakóhelyüket, mert a Csehszlovákiában maradó ingó és ingatlan vagyonukat az állam a Magyarországra kivetett jóvátétel címén lefoglalja. A kitoloncoltakat Magyarország kártalanítja 4 A Védelmi Minisztérium a magyarlakta falvak lerombolását tervezte. A magyar—csehszlovák határtól északra 25-30 km-es mélységben csak a katonai helyőrségeket kiszolgáló városias településeket tartaná meg, pl. Galántát, Du- naszerdahelyt, Komáromot, Lévát, Érsekújvárt és Ipolyságot. A magyarok kitoloncolásával kapcsolatos ügyintézésben általános a „betelepítési övezet” elnevezés. így jelölték az 1938-as bécsi döntéssel Magyarországnak ítélt, 1944 őszétől újból Csehszlovákiához tartozó „magyar etnikai területet”. A Szlovákiában 1945 nyarán megkezdett s 1949-ig vizsgált belső telepítés három szakaszra osztható. Az 1946 őszéig tartó első szakaszt 1945 augusztusáig, a potsdami konferenciáig, a magyar lakosság totális kitoloncolására való felkészülés, míg az 1946 júniusi párizsi konferenciát megelőző hónapokat a 200 000 magyar egyoldalú elszállításába vetett remény jellemzi. Az észak-déli irányú belső telepítések intenzitását nem csökkentette az 1946. február 27-én aláírt csehszlovák—magyar lakosságcsere-egyezmény, de kiélezte a „betelepítési övezetben” elkobzott birtokokon telepítő Földművelődésügyi Megbízott Hivatal és a kolonizálást kisajátítani akaró Szlovák Telepítési Hivatal közötti ellentéteket. Az első szakaszt ennek ellenére is a Földművelésügyi Megbízott Hivatal telepítése jellemzi. Speciális osztálya az 50 ha-nál nagyobb, a földreform keretében elkobzott birtokokra telepített, s csak elvétve utalt ki elhagyott magyar paraszti gazdaságokat. A magyar parasztság zöme 1946 őszén még a saját gazdaságaiban élt5 A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal, betartva a Szlovák Nemzeti Tanács határozatát, a betelepítéseknél kiemelten kezelte a duklai harcokban elpusz
