Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - Eduard Hurban: A magány röpke pillanatai

A magány röpke pillanatai

Búcsúzáskor jó éjszakát kívántak egymásnak, és kölcsönösen kifejezték hálájukat a szép, kellemes estért.

Ma visszautazik abba a városba, ahol él. Gondolkodik és emlékezik. Még most is érzi Jarka kezének finom szorítását, amely a másodperc töredékével tovább tartott, mint egyébként búcsúzáskor szokásos.

Hát igen, az őszinteséghez ily röpke pillanatok is elegendők.

Vércse Miklós fordítása

Másállapotos

angyal.

1970