Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - Aich Péter: X. Kálmán betegsége
Aich Péter lettek. Itt-ott nitrogiicerint nyomtak a nyelve alá, azt szopogatta, de attól sem múlt el az unalom, csak a nyomás a szíve táján. Kissé bágyadt volt, és nagyon sokat aludt, de idővel az is normalizálódott, vagyis X. Kálmán újra ideges kezdett lenni. Már néhány napja itt tétlenkedik, még nem is dohányzik, és nagyon jó volna már megint rágyújtani. Azt hiszem, hogy már kutya bajom, mondta az orvosnak, úgyhogy akár haza is mehetnék. Szó sincs róla, mondta az orvos, a vizsgálatokat még nem zártuk le. Azokat a drótokat már úgyis leszerelték rólam, mondta győzelemittasan X. Kálmán. Ez csak azt jelenti, hogy akut veszély nem áll fönn. De megfigyelés alatt kell tartanunk. Nem vagyok olyan szép, próbált tréfálkozni X. Kálmán. Nem arról van szó, mondta az orvos, és faképnél hagyta. Mikor aztán végképp megelégelte a dolgot, határozottan követelte, adják ki a ruháját, mert ő most bizony azonnal hazamegy, ha pedig nem, akkor ebben a rongyos állami pizsamában megy el, hadd szégyellje magát a kórház, miket aggatnak az emberre az intenzív osztályon. Az orvos megpróbálta észhez téríteni, de egyáltalán nem járt sikerrel. Győzködte, győzködte, ám végül vállat vonva unottan legyintett. Ha mindenáron akarja és aláírja, hogy saját felelősségére ment el... Természetesen, ujjongott X. Kálmán. Hol írjam alá? Lehetőleg minél előbb, jó? Az a mielőbb aztán jó néhány óráig eltartott, mert az orvos még vizitelt, kivizsgált, ebédelt, kávézott meg isten tudja, mit csinált. Végre hívták X. Kálmánt, legyen szíves aláírni a reverzálist, miszerint saját akaratából és saját kívánságára és saját szakállára, azaz saját felelősségére hagyja el a kórházat. Miután ezt sikeresen elvégezte, kezébe nyomtak egy borítékot a leletekkel és a vizsgálatok eredményeivel, amelyek másolata az eset dossziéjában meg is található, csak részletes ismertetésüktől itt eltekintünk, tekintettel az érthetetlen, latinnal kevert makaróni nyelvezetére, amivel föltehetően a rendőrség sem ment sokra. A lényeg az volt benne, hogy X. Kálmánt ájult állapotban találták a Védcölöp és a Kecskekapu kereszteződésén stb., kardiovaszkuláris stb. elégtelenséget tapasztaltak nála, az intenzív kezelésnek köszönhetően a páciens magához tért, de nagyon gyengének érezte magát stb, a további vizsgálatok nem hoztak pozitív eredményt, s mivel saját kérésére hagyta el a kórházat, a kivizsgálást nem tudták befejezni, azaz nem lehet objektíve lezárni az ügyet, bár az eddigi eredmények azt sejtetik, hogy pozitív lelet nem valószínű, vagyis pillanatnyi indiszpozícióra is következtetni lehet, mindazonáltal a beteget kioktatták, jelentkezzen kezelőorvosánál, akinek ajánlják, hogy stb. stb. X. Kálmán boldogan hazament. Történetesen éppen vendég volt a háznál, véletlen látogató, aki később így ecsetelte a történteket: Betoppant a szobába, és félre nem érthető elégedettséggel közölte: Itt va-
