Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - TALLÓZÓ - Glatz Ferenc: A balsors nemzete? (tanulmány)
TALLÓZÓ tani minden gondolkodási nehezéket múltszemléletünkből: nosztalgiákat, akár az 1918, akár az 1989 előtti Magyarország iránt. Méltatva rostálni.) Az ünnep alkalmat ad a tudománynak a közszereplésre. Évszázados csábításunk: a tudós állítson emlékműveket, beszéljen hibátlan, mai erkölcsi értékekkel felruházott hősökről, amikor az ezer év harcosairól szól. (Árpádról, József főhercegről, Nagy Imréről stb) nehéz ellenállni: a széles közönség oly ritkán kíváncsi ránk. Nappali-éjszakai íróasztal mellett eltöltött évek után a szereplés lehetősége arra csábít bennünket, hogy hízelegjünk a közösségnek. Hogy azt mondjuk, amit elvár tőlünk. A tudós eszmények azonban megkövetelik tőlünk, hogy tudományos következtetéseink öncélúságát ne adjuk fel. Európai társasági eszményeink követelik, hogy magunkhoz emeljük a köznapi gondolkodást. Hogy a társadalomban milliós nagyságrendben a művelt polgárok és közösségeik legyenek jelen. Nem szabad a mindent jobban tudó tudós arroganciájával lebecsülni a köz mégoly naiv elgondolásait sem. Megérteni, türelemmel magyarázni a tudományos gondolkodás következtetéseit. Nem a tévedések leleplezése a mi célunk, hanem a tudósi gondolkodás terjesztése. A tudásra büszke felvilágosodástól a szovjet rendszer „hivatalos tudományos álláspontjáéig sajátosan vezet egy összekötő híd. A nép felvilágosításáért a nép nélkül éppúgy nem tehet a tudomány semmit, mint a valóban népboldogító szándékú politika sem tudott. Kétszáz év tanulsága. A tudás legyen értékrendteremtő a közgondolkodásban Ez a mi célunk az ezredfordulón De ehhez nem kioktatni kell a társadalmat, hanem megtanítani együttgondolkodni velünk. Téveszmék ostorozása helyett együttgondolkodásra késztetni Különben a társadalom szétválik egy nagyon szűk elitre és a „tudatlanok”-ra. Ahogy ezt az Európán kívül — igaz, nagy teljesítményű — kultúráknál látjuk A rendszerváltás egyik sikere lehet: ha képesek leszünk méltósággal és belső önkritikával ünnepelni. Visszatekintés, számvetés Az évforduló visszatekintés. Néha meg kell állni. Körülnézni, visszatekinteni. Számot vetni. Megállni az önpusztító rohanásban. Rohanásban, amely kapkodással, ideges, hisztérikus szélsőségekkel párosul. Gyanakvással mindenkivel szemben. Rosszhiszeműségbe átcsapó kritika a másik teljesítmény iránt. Értelmiségünk magatartásformájává válik lassan: értelmiséginek lenni jelenti: senkiben és semmiben — azaz a másikban — elismerésre méltót nem találni Aki kiegyensúlyozott, nyugodt, kiszámítható, méltányolja ellenfele, viapertnere véleményét — az talán már nem is „intellektuel”. Visszatekinteni: melyek e kollektív idegbajosság forrásai? A századvégen a hagyományos magyar középosztályok ingerlékenysége — melyet lecsúszásuk miatt éreznek — a forrás? Amikor az ősi családok sarjai ugyan bekerültek az állami hivatalokba, de a hirtelen megjelent magángazdaság és magánhivatal- nok-középosztály mint versenytárs elhódította a gazdasági pozíciókat, kétségbe vonva a hagyományos középosztály vezetésre hivatottságát? Hogyan
