Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - Duba Gyula: Gyertyák esőben (regényrészlet)
Duba Gyula mészkodók, a jó hecc látványára szomjasak, de valahogy nem sikerül szétszaladni, s ennek senki sem tudja az okát. Döbbenetes a kényszerű mozdulatlanság, megrendítő s később félelmet keltő. Megszűnt a mozgás lehetősége, nincs hová menni, valami szörnyű dolog történhetett. A mozdulatlan sűrű tömeg, melyben áll, olyan érzést kelthet az emberben, mintha betemette volna a föld! De hát mi történt? Pánikhangulat lóg a levegőben. Aztán izgatott kiabálásból és felindult szóváltásokból kitudódik, hogy az üzletek és cukrászdák ajtajában is rendőrök állnak, sem be, sem ki nem engednek senkit. Lezárták a Magyar Étterem bejáratát és a Park mulató alatti átjárót, s a Szarka utcát rendőrkordon torlaszolta el. A térről nincs távozási lehetőség... A zárt térség mint óriási pokolbéli üst forrni kezd. Semmi oka nincs rá a tömegnek, hogy készülődő drámát sejtsen, az emberek mégis megérezték, hogy valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan csapdába estek. Abszurd helyzetbe kerültek. Váratlan erős gépzúgást hallanak. Az új híd felől, a Szent- háromság-szobor irányából böhöm Tátra autó, narancsszínű öntözőkocsi indul feléjük. A zuhogó záporban sziszegő, bő sugarakkal öntözi az úttestet. Az ormótlangép motorja teljes gázzal dolgozik, fehéren habzó és örvénylő víztömeget lövell maga mögé. A víz tajtékozva az úttest két oldalára sodorja, mossa a szemetet. Szennyes áradatot vonszol maga után a gép. Megállíthatatlanul szembejön az úttesten várakozó tanácstalan emberekkel, akiknek gyertyái kialudtak az esőben. A látomások fokozatosan öltenek testet. Valószínűtlen látvány tárul Barabás elé, amennyiben a helyén áll, és a zárt körön belül marad. A Hviezdoslav téren, a promenáde-on vagy sétányon, az egykori Spazierplatzon zuhog az eső. Sebes tavaszi zápor paskolja a csupasz gesztenyefákat, mossa a járdát és az úttestet, veri a kopár tulipánágyásokat. A kövér esőcseppek porzani látszanak, és szinte felrobbannak a betonfelületen. S a közeledő öntözőautó bömbölő motorral locsolja az utat. Az úttesten tehetetlen, dermedt embercsoport, a járdákon vinnyogó tömegek.. Barabás azonban óvatosan visszavonult, egyszerűen meghátrált, s most már az eseményekről nem tudhat semmit. Kívül rekedt a rendőrkordonon. A tettek színhelyére szeretne jutni, ahonnan egyelőre távoli motorzúgás hallatszik. S a zápor csattog, veri az eső a betonsíkot. Barabás a Lőrinc utcán megy visszafelé az egykori Lőrinc-kapu irányában, játszik az idő a nevekkel, az utcát most éppen Leningrádi utcának hívják, Barabás átjáróházat, passage- t keres, vissza akar jutni a színházhoz Azonban minden átjárót lezártak. A passage-okat vörös karszalagos katonák és rohamrendőrök őrzik.... Közönyösek és nyugodtak, az átjutási kísérleteket azonban meghiúsítják. A Promenadestrasse — bey den dery Grünen Báumen — hermetikusan le van zárva. Egyetlen lélek sem juthat át a kordonon. Barabásnak abszurd gondolata támad: a térről talán a levegőt is kiszivattyúzhatják, ha akarják...! Nem láthatja, hogyan válik abszurd pokollá a Hviezdoslav tér. Nem pillanthatja meg a történelmi idők lényegét, a meddőség kilátástalanságát, a körön kívül maradt, és hiába igyekszik már bévülre kerülni, rohamrendőrök állják útját. S a kordonon bévül, anélkül hogy a tömeg és a rendőrök erőszakos ta
