Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - Zalán Tibor: A szomjúság nyelvén (szonettkoszorú)
Szonettkoszorú ZALÁN TIBOR A SZOMJÚSÁG NYELVÉN Petőfi S. János koszorúgyűjteményébe (Alkonyati vernisszázs) mészfalban Homályos patkánylyukak befelé Táruló boltozat fakó alkonyati vernisszázs Arcukat ronggyal lefedik Árnyukon hintaló lép át A szentek Nyomában huzat kever pernyét Kereng az űrben Hajó árbocán gyermek Semmibe mutat ó Jel mely mégiscsak Hiába való akár A létre visszapergő méz hallgat De minden homályból Ő néz át a Hatalmas arcú zabái Földet lombok között Száraz neszező kéz matat Aláhull az elvesző Rész a lélek Járatai eltömődtek (Arcodhoz mászik) a lélek járatai Eltömődtek már Homok pereg lágy lepedőre S hangyák nyála csak Kevés erőre lenne Szükség a horizontig Jönnek előre A lények Zabáinak földet jajgatás Alvad elmerül Kőbe olvad a karja felvésve Bűne szétárad rezgő Csápok erőlködnek följebb Csontból az emlék Kiválik
