Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: A költői világkép újszerű felfogása
KÖNYVRŐL KÖNYVRE A költői világkép újszerű felfogása S. Varga Pál: A gondviseléshittől a vitaiizmusig című kötetéről „Hiú ábránd azt gondolni, hogy a műveket magunk értelmezzük. Annyit viszont ma is fönntartanék egykori véleményemből, hogy nálunk, Magyar- országon az értelmezőket olykor időbeli vidékiesség jellemzi, amennyiben viszonylag ritkán válallkoznak a huszadik századnál régebbi szövegek újra- pontosabban elolvasására, és a kánon ezért is rendkívül merev. Ritka a gyökeres átértékelés. Irodalmunk tele van kövületekkel, s a kultusz gyakran elfödi a műveket.” — írja Szegedy-Maszák Mihály legújabb tanulmánykötetében, amely Mint a szőnyegen címmel jelent meg. Az 1992-ben megjelent tanulmány még nem tudhatott S. Varga Pál gondolatébresztő könyvéről, amelyben a szerző a XIX. századi magyar líra fejlődését vázolja fel. írójuk a fenomenológiai és hermeneutikai módszer eredményeit hasznosítva, éppen Szegedy-Maszák és Tamás Attila vizsgálódásainak nyomán jutott el a költői világkép újszerű felfogásához. Figyelemkeltő tény még az is, hogy a könyv nemcsak a magyar irodalmat meghatározó filozófiai és lelki állapotokat tárja fel, hanem tágabb összefüggésekre is rávilágít, premisszáit az egyetemes európai gondolkodástörténetből eredezteti, s ezzel az összehasonlító irodalomtörténetírás számára is gazdag lelőhely. A XIX. századi magyar lírát, de általában az egész magyar irodalmat vizsgáló irodalomtörténetek is vagy politikai — történelmi határokhoz kötik az egyes korszakokat (1848,1867, 1945), vagy a „nagy egyéniség” romantikus kultuszának jegyében valamilyen kimagasló irodalmi teljesítményéhez (1772, 1905). így a XIX. századi magyar líratörténetben is szakadékot jelentett az 1848/49-es időpont, s ez a tárgyalt korszakot szinte kettévágta. Nem csak politikai oka van azonban ennek a határvonalnak. LIa jobban belegondolunk, s megnézzük e két korszak líratörténeti egyéniségeit, rájövünk, hogy szinte mindnyájan fel tudjuk sorolni a 48 előtti költőkből azokat, akik a nemzeti kánonnak ma is részei — Kölcseyt Vörösmartyt és Petőfit (Arany is ideszámítható, bár kérdéses, mennyire lírikusi, ill. epikusi minőségében). A 48 utáni lírahelyzet azonban azzal tűnik ki az egész magyar líratörténetből hogy nem tudott olyan nagy költőt, költőket „kitermelni”, akik bármely iskola, kánon számára valamilyen okból kiemelt jelentőséggel bírhattak volna. Nincs a magyar líra történetében olyan korszak, amely ennyire elbizonytalanította volna az irodalomtörténészeket. Beöthy Zsolt értékskáláján Kiss József, Kozma Andor, Vargha Gyula, Zempléni Árpád, Endrődi Sándor, Jakab Ödön, Szabolcska Mihály szerepelnek. Horváth János mértékadó versgyűjteményében, a Magyar versek könyvéoe rajtuk kívül Vajda János, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő, dw ábrányi Emil és Rudnyánszky Gyula verseit is besorolta. A ^'’°var
