Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - E. Fehér Pál: Erdélyi emlékirat 1990-ből
KÖNYVRŐL KÖNYVRE KÖNYVRŐL KÖNYVRE Erdélyi emlékirat 1990-ből Domokos Géza: Esély I. című kötetéről Domokos Géza erdélyi tradíciót követett, amikor megírta Esély címmel emlékiratait az 1989 és 1992 közötti sorsdöntő évekről, azaz pontosabban eddig az első kötet jutott el hozzánk, az 1996 februárjában befejezett rész, amely írója-hőse izgalmas politikai harcait 1990 szilveszteréig örökíti meg. Természetesen személyes elkötelezettséggel, ha tetszik, Domokos Géza a „maga mentségét” fogalmazta. Ugyanakkor azonban ez a mű egészen bizonyosan a romániai magyarság, Románia és az egyetemes magyarság múltjához, a rendszerváltás közép-kelet-európai históriájához nélkülözhetetlen forrásmunka lesz. Mindenekelőtt azonban Domokos Gézáról szeretnék egy-két szót írni. Mert ugyan a hatvankilencedik életévét taposó, mostanában Sepsiszentgyörgyön élő Domokos Géza életének nagyobbik részében közszereplő volt, mégsem tudunk róla eleget. Már az is egy kaland, hogy az ötvenes évek első felében Moszkvában tanul a Gorkij Irodalmi Főiskolán, a nagyszerű Konsztantyin Pa- usztovszkij legendás szemináriumában, olyan oroszokkal együtt, mint Grigorij Baklanov, Jurij Kazakov vagy Vaszilij Akszjonov (akit később pompásan fordított magyarra). Azt hiszem, ő volt az egyetlen magyar hallgatója a moszkvai intézménynek, ahol nem azt tanulta, amiért kiküldői a szovjet ösztöndíj mellett döntöttek, hanem érzékenységet, a tehetség tiszteletét. De hát mi mást tanulhatott volna Pausztovszkijtól? Aztán hírlapíró, szerkesztő. De a legfontosabb tette: 1969-ben Bukarestben — kihasználva a diktátor Ceausescu pillanatnyi szorongatott helyzetét, amelyben a nemzetiségek támogatására is szüksége lett —megalapítja a legalább tíz nyelven működő kiadót, a Kriteri- ont. A Kriterion, persze, elsősorban magyarul adott ki könyveket, de románul, németül, jiddisül, tatárul, törökül, oroszul, ukránul, bolgárul nemkülönben. Igazi műhely volt a rettenetes külalakú Scinteia-székházban, amelyben a szellem szabadsága uralkodott akkor is, amikor a cenzúra keményen emlékeztetett a cselekvés szoros határaira. A Kriterion nemcsak szellemi műhely volt, hanem jelkép is. Olyan nemzetiségi, több nemzetiségű intézmény, ahol — a szűk lehetőségeket — Bethlen Gábor-i — bölcsességgel kihasználták. Domokos Géza Bukarestben élt akkor, és sikerült a román értelmiséggel,
