Irodalmi Szemle, 1997

1997/3 - ANKÉT - Hová, merre? (Dr. Máté László, Miklósi Péter, Neszméri Sándor, Szilvássy József, Duba Gyula, Gál Sándor, Dobos László)

ANKÉT

ANKÉT

Hová, merre?

Válaszok az Irodalmi Szemle kérdéseire

A Csemadok XVIII. közgyűlése előtt felkértünk néhány jeles közéleti személyiséget arra, hogy válaszoljanak az általunk feltett kérdésekre. Az volt a szándékunk, hogy árnyaljuk annak az áldozatos, az irodalom javát is szolgáló sok évtizedes tevékenységnek a megítélését, mely kulturális szervezetünkkel kapcsolatban gyakran (avatottan és avatatlanul) ma is elhangzik. Nemcsak a múlt érdekelt bennünket, hanem a hogyan tovább? kérdése is.

Felkérésünknek — a válaszok beérkezésének sorrendje szerint — az alábbiak tettek eleget:

Dr. M á t é László, a kassai polgármesteri hivatal munkatársa,

Miklósi Péter publicista,

N e s z m é r i Sándor, a Szabad Újság főmunkatársa,

S z i 1 v á s s y József, az ,Új Szó főszerkesztője,

Duba Gyula író,

G á 1 Sándor író,

Dobos László, író, a Madách-Posonium igazgatója

Megköszönve az említettek megtisztelő bizalmát, az alábbiakban közöljük az egyes kérdésekre adott válaszokat.

1. Hová, merre? tehetnénk fel a költői kérdést a magyar kisebbségi kultúra és szellemiség jövőjét illetően éppúgy, mint a Csemadok tevékenységére vonatkozóan. A „honnan”gubancai jobbára ismertek, de a jövő útja teljes- séggel kiszámíthatatlan. Mit kell tenni Ön szerint azért, hogy ne csak a reményeinkben éljen a jövő?

Dr. Máté László: — Időszerű kérdés, érezzük a terhét. Talán ezért is beszélünk egyre többször stratégiáról, jövőképről, kisebbségi kódexről, illetve ezek hiányáról, mint legutóbb a XXVI. Fábry Napokon.

Azt is egyre sürgetőbben érezzük, hogy a szlovákiai magyar társadalom morális képe és rendszere javításra szorul, mert a reménykedést egyre jobban a marazmus váltja fel. Fogynak körülöttünk az emberek, fogyóban a levegő