Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Az átalakulás esélyei és lehetőségei Beszélgetés Kolár Péterrel, a Csemadok főtitkárával
SZEMTŐL SZEMBEN választmány titkári tisztsége betöltetlen. A választmányoknak — állami támogatás hiányában — maguknak kell gondoskodniuk működési költségeikről. Az országos választmány dolgozóinak a száma is jócskán mej, sappar’ Összesen öt főállású dolgozóval működünk. Nem az „apparátus” hr yzik, h nem azok a szakemberek, akik a kulturális tevékenységet móc rtani és szervezési szempontból irányítanák és szerveznék. • A helyi és járási szervezetek jogalanyisága segíti-e a Csemadokot a túlélésben. Milyen formákat, módszereket látnak arra, hogy azt a missziót; melyet közel fél évszázada a magyar kultúra áldozatos munkásai vállaltak, legalább részben folytassák? — A helyi szervezetek már 1989 előtt is önálló jogalanyisággal rendelkeztek. Ez persze az akkori törvények által biztosított keretek között értendő. Az 1990-ben jóváhagyott 83-as számú ún. „Társulási törvény” jóval nagyobb lehetőségeket biztosít. A helyi szervezetek vállalkozhatnak, munkáltatói jogokat gyakorolhatnak, természetesen a megfelelő gazdasági törvények betartása mellett. Ami a szervezeti tevékenységüket illeti, abban a Csemadok országos közgyűlésén elfogadott egységes program és szervezeti szabályzatunk a mértékadó. A járási, pontosabban területi választmányaink jogalanyiságáról szintén a szervezeti szabályzatunk rendelkezik. Ezzel az Országos Választmány ruházhatja fel őket. Amíg egy kasszából gazdálkodtunk, addig erre nem volt szükség. Az állami költségvetés megvonása kényszerítette ki a területi választmányok önállósítását. A területi választmányok nagyobbik része stabilizálta a helyzetét. Tevékenységüket saját tulajdonban vagy alapszervezeti tulajdonban lévő ingatlanban végzik, bevételeikből főállású dolgozót vagy dolgozókat alkalmaznak. Az Országos Választmány a jövőben csak ott alkalmaz munkatársakat, ahol a területi választmány a vidék szórványmagyarsági jellege miatt nem képes az anyagiak biztosítására. Az 1995 és 96-os években bebizonyosodott, hogy összefogással, a terhek közös vállalásával sok nehézség áthidalható. Összes országos rendezvényünket megrendeztük. A területi választmányok megvalósították a tervezett regionális ünnepélyeket és fesztiválokat. Nagyra értékeljük a millecentenariumi rendezvényeket, amelyeket alapszervezeteink az önkormányzatok, vállalkozók és magánemberek hozzájárulásával szerveztek. Tisztségviselőink találékonysága szinte kifogyhatatlan, a szlovákiai magyarok nagy része pedig anyagilag is hajlandó áldozatot vállalni. Szeretném megemlíteni azt a nyugdíjas nénit, aki Szepsiben egyhavi járulékával segítette a Csemadokot. Hasonló áldozatot vállalt egyik pozsonyi tagunk is, aki ugyancsak nyugdíjasként ötszáz szlovák koronát áldoz rendszeresen a Csemadokra. A hasonló példákat százával sorolhatnám egész Szlovákiából. Amíg ez így lesz, addig biztosak lehetünk abban, hogy a Csemadok misszionáriusi munkáját a továbbiakban is teljes egészében elláthatja.
