Irodalmi Szemle, 1997
1997/3 - Gál Sándor: Kétlábú szék (regényrészlet)
GÁL SÁNDOR Kétlábú szék (Regényrészlet) Velem együtt több tucatnyi fiú és lány szállt ki a fapadosból, s velem együtt tétován ácsorgott egy ideig ott, ahol a vonat megállt. Merthogy az az épület, amelynél kiszálltunk, aligha is volt nevezhető állomásnak. Ajtaját, ablakát s fél tetejét ki- és szétrepítette a háború idején egy robbanás. A mellette lévő körtefának a fél oldala is halott volt. Holott azóta eltelt már néhány esztendő. Az állomás épületét azóta se javították meg, így csak tovább romlott- romosodott, ennek ellenére a személyvonatok menetrend szerint megálltak ezen a romállomáson, utasok szálltak ki- és be, egyszóval úgy működött, mint egy igazi állomás, de még bakter se volt benne, nemhogy állomásfőnök. Jegyet is a kalauztól lehetett vásárolni. Idővel a romos épületet az itt lakók megszokták, ám aki idegen ideérkezett, és először megpillantotta, a látvány sivársága lehangolta. Mi, akik e naptól a szakmunkásképző iskola tanulói voltunk, ugyanilyen érzésekkel bámultuk az „állomást”, s közben igyekeztünk tájékozódni, hogy innen most aztán merre, hova. A romos állomásépületet egy széles kukoricatábla választotta el az iskolától, amely lényegében két egymástól távolabb lévő épületegyüttesből állt. Ez akkor derült ki, amikor egy nagyon szőke fiatal férfi, akinek egyik szeme fényét szürke hályog tompította, a tétovázó sereghez fordulva így szólt: — Jöjjenek utánam. A hangja is „szőke” volt, s fátyolos, mint szemén a hályog. Később aztán kiderült, hogy Tölgyesnek hívják, s ő tanítja majd a növény- termesztést. t Az iskola főépületét már a háború után építették; kétemeletes, szürke kockaház volt, alagsorában az ebédlővel, amelyet tanteremnek is használtunk. A földszinten voltak az irodák, s a nevelők, nevelőnők szobái, az emeleten pedig a fiúk hálótermei. A másik épületegyüttes, amely az iskolához tartozott, egykor grófi kastély volt, amely szép, de vétkesen elhanyagolt park szélén állt. Magas és vénséges platánok, gesztenyék és külföldi díszbokrok takarták el. Ez az épület volt a lányok otthona, de itt voltak a sportpályák is. A tágas főbejárat boltíves termében pedig még egy pingpongasztal is elfért. Esős napokban e bolthajtásos fedél alatt ütögettük a fürgén pattogó kaucsuklabdát. Megérkezvén az új épület elé, Tölgyes tanító elvtárs rövid üdvözlő beszédet mondott, amely bennünket, most érkezőket a szocializmus és a szocialista
