Irodalmi Szemle, 1997

1997/1 - Pilinszky János: Üzenet az üveg vázból

Pilinszky János

De bűvös váram tűzálló üveg! falát hiába vívja vérsugár, olvasztja száz szikrás idegfonál, nem olvad, pattan szét, — de szívtelen, szűkös terébe azt, mit szív terem: bezárja sűrű, fojtó lázaim.

Hogy küszködöm, hogy zúznám szét magam! hogy játszanám ki rendelt végzetem! hogy lennék egyszer én is meztelen! csak érezhetném pőre bőrömön mint borzad át (a) végső, nyilt öröm,

— de mégis, így is mondom: jól van ez.

— Mert néha látlak, késő délután, amint a tóra mész, te szép modell, s ilyenkor álom-másod nesztelen utadba áll: mint kíntól kergetett, egymáshoz űzött, megtévedt kezek imádkoztok veszendő lelkemért.

Szomjúság, 1972, fa