Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - KÖNYVRŐL—KÖNYVRE - Németh Zoltán : A határhelyzetek költője
KÖNYVRŐL — KÖNYVRE nos. Természetesen ettől még stilisztikai megkülönböztetésük nem szűnik meg. Mint a századvég legtöbb értékes művésze, Komjáthy is sajátos outsider alapállásból hozza létre életművét. Ezt a kívülállást már a kortársak is titokzatosnak érezték. Rejtélyes halála és egyetlen kötete csak fokozták ezt, s a vele foglalkozók sokáig nem tudták levetkőzni azt a tiszteletteljes érzést, amely az ismeretlenhez való közeledéskor alakul ki az értelmezőben. A kánonképzést a Palágyi testvérek indították el Komjáthy halálára írt tanulmányaikkal, felolva• sásaikkal. A következő nemzedékből Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső és Babits Mihály azok, akik szinte vallásos rajongással írnak Komjáthyról, a legmodernebb magyar költőnek tartják, sőt egy Komjáthy-társaság terveit dédelgetik. Az egyetemen Négyessy László és Riedl Frigyes is foglalkozik Kom- játhyval szemináriumain, majd Rákosi Jenő próbálja meg kijátszani költőnket Ady ellen. A két világháború között Németh László újra csak fölfedezi Kom- játhyt, Horváth János pedig még mindig a nemzeti klasszicizmus ideológiája felől közelít hozzá, sikertelenül. Komjáthyval és a századvég költőivel, íróival egyébként mindig is az volt a probléma, hogy a velük foglalkozó tanulmányok legtöbbször csak az újrafelfedezésig jutnak el, erudíciójuk itt kifullad, s a figyelemfelketés nem jut el az értékelés, illetve az újraértékelés aktusáig. Talán épp emiatt maradt visszhangtalanul Varga Béla dolgozata is Komjáthyról, 1942-ben. A második világháború utáni irodalomtörténet-írás viszont annyira rájátszott az újraértékelés mozzanatára, hogy ideológiai indíttatású tanulmányaikban jócskán elvetették a sulykot, mint Komjáthy esetében Komlós Aladár, aki egyenesen szocialista költőnek tartja költőnket. Németh G. Béla viszont stílustörténeti elemzéseiben előremutató jelleggel szimbolista jelenségeket vél felfedezni Komjáthy költészetében. Ezen az úton halad tovább Mezei József, aki Komjáthy Jenő és a szimbolizmus címmel ír tanulmányt, és Bori Imre, aki már költészetét természetszerűleg a szimbolizmuson belül tárgyalja. A rendszerváltást követően Széles Klára Komjáthy motívumait elemzi tanulmányában, kötetének címe sokatmondó: „Közelebb a remekműhöz”. Eise- mann György Komjáthy egyetlen kötetét elemezve a gnózis és misztika felől indulva jut el ahhoz a felismeréshez, hogy a kötet megkomponált egész a szimbolista világkép igézetében, legutóbb pedig Komjáthy Jenő metafizikus költészete címen adta ki elemzéseit. A Komjáthy-filológia eddigi összefoglalását Nagy Attila Kristóf végezte el Szellemi bonctanában, amely kimondatlanul is alapmű kíván lenni az eljövendő Komjáthy-kutatók számára. Nagy Attila Kristóf életrajzi monográfiában, S. Varga Pál pedig líratörténetében összegezte a Komjáthy-kutatás eddigi eredményeit. S míg Nagy Attila Kristóf kötetét inkább az összegezés szándéka hozta létre, addig S. Varga Pál monográfiájában radikálisan új fejlődéstörténetet próbált megrajzolni. Komjáthy Jenő 1858. február 2-án született Szécsényben. Apja kétévente más-más városban járatja iskolába, így kerül Selmecbányára, Vácra, Besztercebányára, Pozsonyba. 1876-ban beiratkozik a pesti bölcsészkarra, s nem sokkal
