Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - FÓRUM ’97 - Miklósi Péter : Miért van, ha nincs? És lesz-e, ha van?
FÓRUM ’97 gyengébben, de folyamatosan jelen levő magatartás minden lényegileg új társadalmi kezdeményezés számára. A szlovákiai magyarság közéletében nem jelenik meg oly sok új társadalmi kezdeményezés, s nem született oly számos társadalmi szervezet, hogy energiatöbbletüket egymás elleni titkos és nyílt harcaikban elpocsékolhatnák. S végül, de nem utolsósorban: az eltérő politikai orientációjú szervezetek között így persze nem alakul ki szinte semmilyen együttműködés. Nincsenek közös programok, nincs szakmai együttműködés, de még véleménycsere sem nagyon. Hiszen hogyan kooperálhatnának azok, akik akár nyíltan, akár burkoltan harcolnak egymással. Nos, ha a korporatizmus nem tüntethető is el közéletünkből, két dolgot mindenképpen megtehetünk. Az egyik, hogy igyekezzünk puhává tenni, azaz a direkt politizálástól távol tartani szervezeteinket, s energiáikat deklarált társadalmi feladataik irányába terelhetjük. A másik pedig, hogy megteremtsük az együttműködés korrekt szabályait társadalmi szervezeteink között. Ez pedig aligha lehetség’es centralizációval. Ez csak konkrét célok és konkrét projektumok kapcsán lehet gyümölcsöző népcsoportunk számára. S csak így nyerhetjük meg az olyan személyiségeket, akik ahhoz a szabályhoz tartják magukat, ami a felvilágosodás óta értelmiséggé tette az értelmiséget, s elválasztotta a hivatalnokrétegtől, nevezetesen, hogy mindenekelőtt saját meggyőződésükhöz tartják magukat, és azon csak józan érvek okán változtatnak, s nem másért. A tét nagy, nagyon nagy. Mostani társadalmi intézményrendszerünk egésze ugyanis még saját lehetőségétől is messze elmaradt. S ezt most már egyre többen és többen látják. Márpedig az elmúlt — el nem múlt negyven év tapasztalata, a politika és közélet összemosódása, nem adja meg a szerkezeti receptet égető társadalmi problémáink megoldására. A politika hatalmi logikája ugyanis alkalmatlan számos társadalmi probléma kezelésére, még ha kiváló hatalmi helyzetben van is, hát még ha nincs. Márpedig társadalmunk versenyképességének megőrzése nélkül nehéz jövő elé nézünk. A mostani találkozó az első lehet ebben a sorban. De csak akkor, ha politikusaink a korábbi időszaktól eltérően képesek lesznek önmérsékletre, az értelmiségiek pedig legjobb tudásukat adják hatalmi megfontolásoktól függetlenül. Szellemi energiánk van. Nem is kevés. Hát éljünk vele! MIKLÓSI PÉTER Miért van, ha nincs? És lesz-e, ha van? Félreértés ne essék: nem a szilveszteri pezsgő túlfogyasztásának utóhatása mondatja velem írásom címét, hanem a sajtónkat jellemző kuszaság s az eleddig csupán elvétve elemzett evidenciák és dilemmák sokasága. Mégsem a
