Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - FÓRUM ’97 - Csáky Pál : Új kihívások előtt
F Ó R U M ’97 Véleményem szerint a belső tartásunk megőrzése kulcskérdés. Ne tűnjön naivitásnak, ha azt mondom, hogy a szlovákiai magyarság megmaradása nagyban erkölcsi kérdés is. A pragmatizmusnak számunkra más tartalmának kell lennie, mint a többségi nemzethez tartozók számára. E téren Csoóri Sándor tavalyi megállapítása is módosítható. A Magyarok Világtalálkozóján Csoóri Sándor azt mondta, magyar az, aki érdekei ellenére is magyar akar maradni. Igaz, de félreérthető ez a mondat. Én úgy pontosítanám, hogy magyar az, aki vállalja, hogy ebben az elanyagiasodott és értékválságtól küszködő világunkban is ragaszkodni kíván az olyan klasszikus emberi értékekhez, mint a szellemi javak tisztelete, az anyanyelvhez való kötődés, a nemzeti múlt felvállalása és a hűség értékként való megbecsülése. A magam részéről kifejezetten károsnak tartom az olyan megnyilvánulásokat, amikor egyesek a vulgáris materializmus szintjén állítják szembe a kisebbségi jogokat például a szociális lehetőségekkel. Az egyesek által vallott „mindenkinek zsíros kenyérét” felkiáltás csak meg nem értés vagy rosszakarat révén állítható szembe a mindenkinek európai szintű polgári és kisebbségi jogokat igénnyel. Ezzel nem akarom kétségbe vonni azok igazát, akik azt hangoztatják, hogy a szlovákiai magyar politikusoknak gazdasági, szociális, pénzügyi és egyéb, a mindennapi létet erősen befolyásoló kérdéssel is foglalkozniuk kell. Való igaz! Azonban a magyar kultúra, oktatásügy, nyelvhasználat stb. kérdéseit sem lehet mellékesnek tekintenünk. Már csak azért sem, mert ezt senki sem teszi meg helyettük.Ezek után azt mondhatjuk, összejövetelünk alaptézise, hogy mi olyan szlovákiai magyar közösség megteremtésében vagyunk érdekeltek, amely életképes feleleteket tud adni az ezredvég kihívásaira. Hibát követnénk azonban el, ha ezeket a kihívásokat csak a jelenlegi szlovák kormány velünk szemben jócskán ellenséges politikájában látnánk. Egy erősen átalakuló világban élünk, s ez a világ számos más kihívást zúdít ránk, amelyekre megfelelő válaszokat kell adnunk. Úgy gondolom, a Szlovákiában élő magyarságnak paradigmaváltásra kell felkészülnie. Az eddigi, jórészt statisztikus, konzervatív szemlélet helyébe modernebb, az új kihívásoknak megfelelő, dinamikus szemléletnek kell lépnie... Fel kell készülnünk például az informatika korára, ahol az alaptétel a tudás, a műveltség lesz, s az, mennyire tudjuk — jó értelemben véve — eladni magunkat. Itt kell tehát leszögeznünk, hogy zsákutca az egynyelvűség erőltetése. Számunkra a három- vagy négynyelvűség lehet a követendő példa. A műveltséget — Comenius szellemében — anyanyelvűnkön kell megszereznünk. Ehhez olyan iskolarendszerre van szükségünk, amely ezt maximálisan elősegíti. A szlovák mellett a világnyelven való kommunikációra is égető szükségünk van. És szükségünk van kamarákra, szakmai társulásukra is szükségünk van. Hasznos lenne megszerveznünk a dél-szlovákiai regionális gazdasági rendszer működését, amely a termelés-feldolgozás-értékesítés-hitelrendszer- ipartelepítés elősegítése, az infrastruktúra fejlesztésére. Szükségünk volna egy regionális egészségügyi rendszerre, amely az itt élő polgárok egészségügyi el
