Irodalmi Szemle, 1997
1997/2 - Duba Gyula: Az írásról — három tételben
Duba Gyula kitömi szalmával, és megszárítja, aztán majd kikészítteti vagy eladja a szekere- ző tollaszsidónak. Körülötte sündörgök. Halkan serceg a hús, ahogy a bőrt elválasztja a testtől, sajátosan illatozó, nyers torzó bukik ki alóla, az állat lapockáján tenyérnyi sötétkék folt, bő véraláfutás, itt érték a sörétek. „Nagy ravaszdi őkelme, megeszi a foglyokat, a kisnyulat, ellopja a tyúkokat, bizony, hogy nagy rabló...!, magyarázza apám. A tényeket öntudatlanul élem át, ösztönvilágom részei lesznek. Nyugtalanítón bennem remegnek, de kérdésre még nem késztetnek. A kérdésfeltevés már minőségi változást jelent. Iskolába még nem járok, négy-öt éves lehetek. B. István bácsiéknál disznótorban vagyunk. A rádióval először találkozom. Kezdetleges kristálydetektoros készülék, halkan mesél. Aztán muzsikál is vagy énekel, mint Sípos Zsuzsa nenő. Vaspánttal összefogott, két kerek dobozt helyeznek a fülemre, ez a kagyló. Hallgasd csak...! A dobozokból messzi-messzi hang szól hozzám, mintha az Óperenciás-tengeren túlról jönne, Juliskáról és Kukorica Jancsiról mesél. Olyan aprócska, cirpelő hangocska szólított meg, mintha a világ végéről érkezne, bár tisztán hallom és értem minden szavát. De hát ki beszél? Szinte megfogható csoda s annál izgatóbb. A sárkányok mesebeliek, de ez valódi titok. Jelenlévő és életszerű, megfejtésre vár. Hogyan beszél a kagyló? Ki beszél benne? Ki muzsikál? Pattogó cigányzene szól, gyorsütemű csárdás csattog, aztán andalító hallgató! Honnan jönnek a hangok? Érdekes módon a repülőgép még nem okoz ilyen dilemmát. Nem értem, hogyan repülhet, de hát a madár is repül! De a rádió...! Vajon honnan jönnek a hangok? Villamosságról nincs fogalmam, a villám istennyila, nem emberi dolog! Elemi kíváncsiság és tudásvágy bölcsőjénél állunk, a világ ismeretlenségének a megsejtése ránk mered. A titkok megcsodálása az írói alkotásvágynak is része. Ennél a kérdésnél nem a gyerek kérdező kíváncsisága tölt el, amely végül is gyakorlati természetű, és mindennapi tárgyakkal és dolgokkal foglalkozik. Hanem valami hasonló az írói kíváncsisághoz, amely metafizikus mélységű! Olyan intellektuális kényszer csírája duzzad benne, amely végül is a világ lényegét, a dolgok értelmét és a jelenségek mélyét kutatja, amely emésztő érdeklődés a megismerő gondolkodás nyugtalanságával terhes. Egyebek között az egykori fülhallgatós rádió indított volna az írói létszemlélet és a jelenségek mögé ásó, kérdésfeltevő szellemi tevékenység magánya felé?! Honnan a hang?! A kicsiny emberfia magától kérdezi, sejtené, hogy igaz választ csak akkor kaphat, ha maga fogalmazza meg? Ezt súgná ösztöne? Galvanizáláskor az elektrolízis folyamán a katódcsúcsra finom részecskék rakódnak, és arany- vagy ezüstréteggel vonják be a tárgyakat. A gyerek tudatát, tudásszomját és titokvágyát hasonlóan vonják be az élmények és sejtések lerakódásának finom rétegei? Az olvasás aztán a titkok birodalmával jegyzi el őt. A könyvek által csodálatos tartományban barangol. Álmodozik és megismeri a révületet. A János vité^oő 1 a boszorkányok temetői gyűlése, a félelmetes éjszakai boszorkány
