Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - TALLÓZÓ - Ezredvégi beszélgetés Hannes Böhringer filozófussal (Tillmann J.A.)
TALLÓZÓ formái. Csavarogni kezd. Művészetté válik. A művészet vallási formák és funkciók sokaságát veszi át. A művészek ezt sokáig elutasították, most azonban szeretnek ilyen teológiai utalásokkal ékeskedni. Ebben a kötetlenség, a szigor hiánya jelenti a veszélyt. • Minden filozófusnak van vesszőparipája, írtad. Téged hová visz a vesszőpa ripád? — A vesszőparipa számomra annak a pontnak a megtalálását jelenti, amelyből kiindulva minden irányban tisztázódást tapasztal az ember. És ez a pont egyúttal nagyon személyes, gyermeki is. Egyre inkább rájövök arra, hogy azok a témák, amelyekről az embernek a legtöbb mondanivalója van, a gyerekkorától foglalkoztatják. Azt hiszem, ezért is ülünk még mindig valamilyen vesszőparipán, csak nem vesszük észre vagy szégyelljük, és nem támaszkodunk rá a tudományos művészeti munkánkban. Én mindenesetre cowboyként ülök a vesszőparipáimon, és meglovagolom őket, mint ahogy Cézanne nap mint nap megfestette a Mont Sainte Victoire-t. A vesszőparipa az, amit Ezra Pound, az amerikai költő „vortex”-nek nevez: egy örvény, ami mindent magába szív, mindent felfog, egy radarantenna, mely nemcsak veszi, hanem értékeli és átdolgozza, imaginálja és transzformálja a jeleket. Ha az embernek van egy ilyen vesszőparipája, akkor mindenhová ellovagolhat, méghozzá úgy, hogy közben otthon marad. A másik kedvenc gondolatom: az ember könnyű csomaggal utazzon. A magam filozófiáját is így űzöm; ez nem olyan filozófia, amihez tengerészláda kell, hanem olyan, amit még magam is el tudok vinni, ami elviselhető, és lehetővé teszi az utazást, egyszersmind az otthonmaradást is, akárcsak a gyerekszoba vesszőparipája az egész világ bejárását. • Hogyan telik egy jó napod? — Számomra akkor jó egy nap, amikor nem nyomaszt valamilyen kézirat befejezésének kényszere, vagy egy szemináriumra vagy előadásra való felkészülés feladata, és délelőtt hozzájutok a harmonikámhoz, játszhatok rajta, és a játék különösen jól megy. Kellemes egy nap akkor is, ha egészen korán leülök az íróasztalomhoz — az egész lakás üres —, és leírhatok valamit, ami az utóbbi hetekben újra és újra átfutott a fejemen, és már annyira jutott, hogy nem esik nehezemre papírra vetni. Kellemes nap lehet az is, amikor felhív egy barátom, és megbeszéljük, hogy este együtt vacsorázunk, és ez az egész nap folyamán örömmel tölt el. A beszélgetőtárs Tillmann f. A. volt. (Megjelent a 2000 c. folyóiratban)
