Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Fónod Zoltán: Szlovák tükörben (Karol Tomiš kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE egyébként az irodalmi élet szerkezeti különbözőségeit is előidézte ( szlovák kiadók alakultak Liptószentmiklóson, Rózsahegyen, Szakolcán és Budapesten, megtörve Túrócszentmárton könyvkiadási monopóliumát). A Slovenská Moderna (Szlovák Modernizmus) diametrálisan eltérő költészeti és prózai irányzatot követett. Karol Tomiš Ivan Krasko szerepét hasonlónak ítéli meg a Slovenská Modernában, mint Adyét a Nyugatban. Hasonlóságot vél felfedezni František Votruba és Juhász Gyula, valamint Ivan Gall és Tóth Árpád, illetve Babits tevékenységében. A különböző irányzatok képviselői itt is egymás mellett léteztek, akárcsak a Nyugatban. Ezt a témakört szélesíti A Nyugat és a szlovák irodalom című tanulmány. A történelmi és a társadalmi viszonyok változása szerint a szerző több időszakot különböztet meg. Az államfordulat előtt a szlovákság részéről a Nyugat köre iránti érdeklődés mögött főleg politikai motívumok (a sovinizmus ellenzékét látják a munkatársakban) találhatók. Azzal a szélsőséges nézettel is találkozunk, melyet Goga román költő a Románul című napilapban (1913. január) közölt cikke (Anarchizmus: magyar nemzeti kultúra) váltott ki. Ebben a vitában a szlovák irodalom egyes képviselői (Škultéty, I. B. Zoch) Goga és a magyar konzervativizmus (Rákosi Jenő) képviselte álláspontra helyezkedtek. E. B. Lukáč és Štefan Krčméry nagyra értékelte a Nyugat szerepét 1918 előtt, olyan információs csatornát is láttak benne, mely a modern nyugat-európai irodalom áramkörébe kapcsolta a szlovák értemiséget! Karol Tomiš a Csukás István által említett társadalmi-tipológiai eredményre vezeti vissza Ady hatását Ivan Krasko szimbolista költészetére, érdemben azonban a kérdéssel nem foglalkozik. Ján Smrek esetében is kizárja ezt a lehetőséget,s megkérdőjelezi Martin Rázusnál is. Inkább a Hviezdoslav indikálta „áramkörbe” utalja Rázus egyik versének (Odkaz — Üzenet) gondolati rokonságát is. A tanumány sokrétű és gazdag információt nyújt a Nyugat és a Nyugat-nemzedék útjáról a szlovák irodalomban. A Nyugat eszmei és művészi értékeinek minőségileg új korszaka kezdődött 1918 után. A politikai rendszerek magatartásformáin kívül e korszak egyes al- korszakait kulturális tényezők és a két irodalom fejlődési törvényei határozták meg. A közeledés szempontjából a kapcsolatok gazdag és sokrétű korszakának nevezi ezt a szerző, melyben a szlovák fél volt az aktívabb. Tomiš megemlíti, hogy a Nyugat „kevés érdeklődést mutatott a szlovák irodalom és kultúra iránt”, mindössze három szlovák vonatkozású recenziót közölt, szlovák irodalmi művet nem jelentetett meg. Ebben feltehetően Babits Mihály szerkesztő elvei játszottak szerepet, s nem az a szándék (a szerző Szabolcsi Miklós megállapítására utal), hogy ignorálják „a szomszéd népek hangját”. Ezekben az években erőteljes volt a Nyugat-nemzedék képviselőinek jelenléte a szlovák irodalmi életben. Az 1943-ban kiadott Na brehu čierných vôd (Sötét vizek partján) című antológia is a magyar költők iránti megnövekedett figyelmet mutatta. A szlovák állam sovén körei nemtetszéssel és elutasítóan fogadták ezeket a törekvéseket. A „haladás és a reakció közötti harc egyik
