Irodalmi Szemle, 1997

1997/11-12 - KORTÁRSAINK - Németh Zoltán: Előkészületek a korrekcióra (tanulmány Grendel Lajos munkásságáról)

Előkészületek a korrekcióra

mindenható narrátor az Elbeszélő rosszkedvű, szkeptikus, a szövegelőzményekkel naná, hogy teljesen meg nem egyező véleményébe bukjon, amely egy többértelmű, sőt antropomorf hasonlatba burkolózik, felvillantva egy békés, családi idill lehetőségét az amúgy is joviális és kispolgár Elbeszélő szájíze szerint. Mindezt csak azért, hogy most már megnyugodva egyezzen bele egy építész felkavaró erejű alkotásába, amely a foucalt-i hatalom diktatórikus rendjének számító és tudatos diskurzusát emlegetve tör az olvasó szimbolikus rendjébe, az Elbeszélőbe. Ebbe a szövegbe mint téglákba és terméskövekbe zárva vagy inkább álmodva egy kastélyba, illetve annak koporsókkal feldíszített lacani tükörtermébe, amelybe egyként hal bele az író és az olvasó, egymásba mint szereplő lénybe. Én itt vélem látni a jelműködés ima- ginárius identifikációját, képzelt azonosítását, mikor ebben a kafkainak már egyáltalán nem nevezhető kastélyban a szöveg szembenéz önmagával, vagyis a halállal.

E némiképp lírai kitérő után (amellyel azért tartoztunk ennek a regénynek), úgy gondolom, az És eljön az Ő országa felvillant egy lehetőséget a váltásra. Ha az életmű eddigi menetébe illesztjük be ezt a regényt, azt láthatjuk, hogy az egzisztencializmus jegyében fogant egyéni, személyes világértelmezés egy antiutópikus katasztrofizmusban megnyilatkozó közösségi világértelmezés felé irányul, illetve e között ingadozik. Csak igazat adhatunk Balassa Péternek, hogy okos és bölcs regényről van szó, de az is igaz, hogy e regény száraz hétköznapjai bizony legtöbbször elfedik az esztétikummá képződött poétikai tapasztalatot. Egy írói műhely mindennapjaiba tekinthetünk bele, ha figyelmesen végigolvassuk a könyvet, s bár rengeteg csalódás érhet bennünket, mégis úgy érzem, az ilyen felemás munkáknak is megvan a maguk tanulsága.

JEGYZETEK

1 Szirák Péter: Grendel Lajos, Pozsony 1955, 93.

2 Kritika 1997/2, 43.

3 Széles Klára:És eljön? (Újraközlés), Irodalmi Szemle, 1997/8-9, 125.

4 Karátson Endre: Mészöly Miklós és a camus-i közérzet. In: Baudelaire ajándéka,

Pécs 1994, 297— 298.

5 Vö. Robert C. Solomon: Vzostup a pád subjektu, Pozsony 1996,188.

6 Vö. Vincent B. Leitch: Amerikai irodalomelmélet és irodalomkritika, Pécs 1992, 268.

7 Sveta Lukič: Az intellektuális próza, Újvidék, 143.

8 Szabolcsi Miklós: Világirodalom a 20. században, Budapest 1987, 123.

9 Károlyi Csaba: Rekonstrukciók. In: Ellakni, nézelődni, Bp. 1994, 53.

10 Balogh Magdolna: Kiúttalan utakon, Bp. 1993.

11 Balogh M.: i. m. 37.

12 Balogh M.: i. m. 38.

13 Balogh M.: i. m. 38.

14 Turai Tamás: Szindbád, a kommunista. Élet és Irodalom, 1996. dec. 6., 14.

15 H. Nagy Péter: Wagner evangéliuma. Uo..