Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - TUDOMÁNY - Izsák Lajos: A beneši dekrétumok és a csehszlovákiai magyarság tragédiája (tanulmány)
A beneši dekrétumok és a csehszlovákiai magyarság tragédiája IZSÁK LAJOS* A beneši dekrétumok és a csehszlovákiai magyarság tragédiája A csehszlovák nemzeti állam megteremtésének programját — az akkorra már nemzetközileg is elismert jogfolytonosság talaján állva — Edward Beneš köztársasági elnök és a londoni csehszlovák emigráns kormány 1942 végén, 1943 elején egészítette ki a magyar nemzetiségű lakosság kitelepítésének követelésével. A moszkvai csehszlovák kommunista emigráció 1944 tavaszán — a szovjet kormánnyal együtt — a Szlovák Nemzeti Tanács pedig 1944 végén szintén elfogadta ezt. Beneš elnök így érzékeltette országa magyarellenes hangulatát: „Sok emberünk azt mondja: meg kell őket semmisíteni. Magam nem vagyok ilyen radikális. Egy nagyhatalom beszélhet ilyen módon, de mi nem tudunk ilyesfélét megvalósítani.” A Szlovák Kommunista Párt 1945 februári konferenciáján „új honfoglalásra” szólította fel a szlovákságot: „A szlovák parasztnak és munkásnak, akiket kiszorítottak a gazdag déli területekről, és századokon keresztül a hegyek között elnyomtak, meg kell ismét kapnia ezeket a régi szlovák területeket és lehetőséget a rendes emberi élethez.” Majd március elején azért emelt szót, hogy „a múltban vagy az elmúlt hat évben erőszakkal elmagyärosított déli határvidéket tervszerűen és fokozatosan visszaszlovákosítsuk.” Ezen elképzelések, illetőleg tervek jegyében fogant az 1945. április 5-én Kassán meghirdetett kormányprogram, amelynek VIII. fejezete gyakorlatilag a magyar nemzetiséget egészében tette felelőssé Csehszlovákia felbomlasztásá- ért. Konkrét javaslatait a kollektív felelősség szelleme hatotta át, mivel a magyar nemzetiségű lakosság túlnyomó többségét hontalanságra ítélte, s ezzel együtt a jog sáncain kívülre helyezte. Számos magyar-, s tegyük hozzá, németellenes intézkedés már a kormányprogram megszületése előtt napvilágot látott. Közülük említésre méltó az SZNT 1944. szeptember 6-án elfogadott ren- delete, amellyel megszüntetett Szlovákiában minden magyar és német tanítási nyelvű iskolát, kivéve azokat az elemi népiskolákat, amelyeket 1938 novemberéig létesítettek. Egyidejűleg megtiltotta, hogy az államilag elismert egyházak német és magyar nyelven tartsák istentiszteleteiket mindazokon a helyeken, ahol azokat az első bécsi döntés (1938. nov. 2) után vezették be. * A szerző a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem történelemprofesszora.
