Irodalmi Szemle, 1997

1997/11-12 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Földreform és nemzeti terjeszkedés (tanulmány)

Földreform és nemzeti terjeszkedés

A szláv kolóniáknak természetesen csak egy része vált önálló telepesközséggé, másik része azonban új községrészként, utcaként vagy a községhez tartozó majorságként helyezkedett el az ősi magyar falvak mellett. A magyar nyelvterületen belül ilyen települések alakultak ki például a Pozsony megyei Éberhard, Fél, Nagymagyar, Csenke, Tonkháza, Úszor Szene, Nagyfödémes és Taksony, a Nyitra megyei Tornóc, a Komárom megyei Megyercs, Őrsújfalu, Ekel, Nemesócsa, Ógyalla, Kurtakeszi, Izsa és Dunaradvány, a Bars megyei Barsbese, Csata, Damásd és Kissalló, a Hont megyei Felsőfegyvernek, Lontó és Nagypeszek, a Nógrád megyei Fülek, Fülekpilis, Perse és Ragyolc, a Gömör megyei Bellény, Dúsa, Jánosi, Osgyán és Várgede, valamint a Zemplén megyei Szőllőske községek mellett, illetve azok tartozékaként.30

A magyar etnikumba mesterségesen beékelt szláv települések problematikája, illetve az őshonos magyar és a frissen települt idegen népesség együttélésének — vagy pontosabban fogalmazva, egymás mellett élésének — nemzetiségi, társadalmi, gazdasági és szociális vonatkozásai eleitől fogva élénken foglalkoztatták a felvidéki magyarság szociográfusait. Az ún. telepesprobléma egyik legélesebb szemű megfigyelői a magyar vidékeket járó Sarlós fiatalok lettek. A Balogh Edgár nevével fémjelzett baloldali szimpatizáns mozgalom sem hunyhatott azonban szemet a telepítések következtében előállt nemzetiségi és szociális visszásságok fölött.

Maga Balogh Edgár ad hű képet Az Út című kommunista lap hasábjain

1931-ben a Galántai járásban szerzett ez irányú tapasztalatairól. Szerinte a cseh, morva és szlovák telepeseknek kiosztott föld a „munka jogán” a kisajátított nagybirtok egykori zselléreit és napszámosait illette volna meg. Sajnos nem így történt. A telepesek azonban nemcsak megélhetésüktől fosztották meg a helyi őslakosság egy rétegét, de nemzeti ellentétek forrásaivá is lettek, és előőrseivé váltak a cseh polgárság gyarmatosító politikájának — fejtegette osztályharcos indulattal, de mindamellett tényszerűen Balogh Edgár. „A telepespolitikával a kormányzat a nemzeti gyűlölködés magvait hinti el” — szögezte le a jelenség végkonklúzióját az élesszemű megfigyelő 31

Jócsik Lajos, a témakör egyik legkiválóbb ismerője is hasonlóképpen vélekedett egyik 1932-ben — ugyancsak a kommunista Az Wban — megjelent írásában. Szerinte is a földreform és a telepítések következtében a Felvidék magyarlakta területein „a magyar földmunkásság olyan nyomora támadt föl, amely meghalad minden mértéket”32

„A gazdagodó telepesközségekkel szegény és rongyos magyar falvak néztek farkasszemet, de az indulatok kirobbanására vigyázott a jegyző a csendőreivel” — jellemezte a kortárs Jócsik Lajos kitűnő érzékkel a telepítések következtében kialakult, nemzeti és szociális vonatkozásban egyaránt feszült légkört, valamint a süllyedő magyar falvak fülledt világát.33

A csehszlovák telepítési politikával kapcsolatban még feltétlenül megjegyzendő, hogy a magyar vidéken földhöz juttatott kolonistáknak konkrét állam- védelmi szerepük is volt. Parasztlovasság (Selská jízda) elnevezésű félkatonai