Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Földreform és nemzeti terjeszkedés (tanulmány)
Földreform és nemzeti terjeszkedés Rakottyáspuszta és Törömpuszta elnevezésű részeiben, valamint a szomszédos Bogya község Zsemlékes nevű majorságában alapított kolóniák. E három apró telepet 1926-ban önálló telepesfaluvá léptették elő Hodžovo néven. A földigénylők többségét Trencsén vármegyéből szállították ide, és ékelték be az alsó-csallóközi magyar falvak közé. A rakottyáspusztai nagybirtok 2400 holdjából például egy 1924-ből származó adat szerint mindössze 70 hold jutott a helyi igénylőknek, a többit idegenek kapták.24 A telepeseket a szláv nemzeti elkötelezettség szempontjából is megválogatták, s azok valóban tudatában is voltak „missziós” küldetésüknek a magyar Duna mentén. „Mi szilárd, áttörhetetlen gátként állunk a Dunánál, és rövid időn belül a kezünkben akarjuk tudni a magyar határvidéket” — írta 1923 nyarán az egyik szlovák telepes Rakottyáspusztáról a Szlovákiai Telepítési Szövetkezet értesítőjében, a Slovenský kolonistáb&n. Az idézett telepes öntudatosan hirdette, hogy a „szlovák föld” a szlovák népet illeti meg. De máskülönben is — fogalmazta meg egyszerűen és sommásan a telepítési akció egyik igazi célját —, „az országban az az úr, akinek kezében van a föld”.25 Az agrárreform nem is annyira burkolt szándékait és annak gyakorlati lebonyolítását ismerve bátran leszögezhetjük, hogy az államhatalmi eszközökkel végrehajtott „csehszlovák” nemzeti és tulajdonosi terjeszkedés volt a felvidéki magyarság rovására. Ez a folyamat a felvidéki magyar társadalmat mind nemzeti, mind gazdasági, mind pedig szociális szempontból rendkívül hátrányosan érintette. Mivel a kisajátított és felosztott nagybirtokok magyar vidéken is csaknem teljes egészében idegenből jött telepesgazdák és maradékbirtokosok kezére kerültek, a helybeli magyar parasztok és agrárproletárok joggal érezhették magukat nemzeti hovatartozásuk miatt mellőzötteknek és gazdaságilag kisemmizetteknek. Nagyon gyorsan bekövetkezett az, amire a magyar politikai vezetők már jó előre felhívták a figyelmet: az új államhatalom felszámolta ugyan a nagybirtokrendszert, s ezáltal megfosztotta vagyoná- tó a felvidéki magyarság legtehetősebb rétegeit, ezzel párhuzamosan azonban a nagybirtok kisajátítása és parcellázása következtében több ezer helyi magyar mezőgazdasági munkás is elvesztette megélhetési lehetőségét, és vált földönfutóvá. * * * A korabeli felvidéki magyar agrárszakemberek számításai szerint az agrárreform keretében lefoglalásra került a Felvidék mezőgazdasági területének 26,7 százaléka. Mivel azonban a földreform elsősorban a szántóföldek lefoglalására és szétosztására irányult, a Felvidék déli területeit, tehát a zárt magyar etnikumot fokozottabb mértékben érintette. A földreform céljaira lefoglalták a magyar nyelvterület összes mezőgazdasági földterületének 34,72 százalékát, azaz összesen 325 852 hektárt.26 A földreformról rendelkező jogszbályok elvben a magyar nemzetiségű
