Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Földreform és nemzeti terjeszkedés (tanulmány)
Földreform és nemzeti terjeszkedés szerint az agrárreform lebonyolítása egyúttal egy folyamatos és végeredményeit tekintve nagyarányú etnikai-nemzetiségi átrétegződést is előidéz majd Szlovákia és Kárpátalja magyarlakta vidékein. A politikusok ún. történelmi igazságszogáltatásról szónokoltak, amelynek következtében — mint ahogy például a szlovák Milan Hodža, a Csehszlovák Agrárpárt elnöke is fogalmazott — jóvá kell tenni a szlovákságon elkövetett „történelmi visszaélést” (historická krivda), a hegyek közé szorított szlovák népnek pedig „a földreform révén vissza kell szereznie elvesztett településeit” (cestou pozemkovej reformy musí nadobudnúť slovenský ľud opäť svoje stratené sídla).6 Mi sem természetesebb, minthogy a felvidéki magyarság politikai vezetői és pártjai kezdettől fogva felléptek a földreform nemzeti terjeszkedésre való felhasználása ellen. A magyar politikusok már eleve éltek a gyanúperrel, hogy itt nem is annyira a szociális szempont lesz a mérvadó, hanem a magyarság ravasz kisemmizése, földönfutóvá tétele. Az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt már az 1920 őszén közzétett első programváltozatában is kitért a meghirdetett földreform esetleges nemzetiségpolitikai szempontjaira. A pártprogram 7. pontja magát a földreformot ugyan szükségesnek és hasznosnak mondta, egyúttal azonban óva intett annak szakszerűtlen lebonyolításától, esetleg állam- vagy nemzetiségpolitikai visszásságaitól. A magyar etnikum védelme érdekében pedig világosan megfogalmazta az irányadó alapelvet: „Magyarlakta vidékeken csak magyarok részesülhetnek a reform előnyeiben.”7 A kisgazdák hivatalos közlönye, a Barázda aránylag sűrűn foglalkozott a földreformmal, annak is mindenekelőtt nemzetiségpolitikai visszaéléseivel. A lap egyik 1921 augusztusi vezércikke például az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt nevében éles hangú bírálatban részesítette azt a felháborító szándékot, mely szerint a földreformot annak végrehajtói majd esetleg „a magyarság letörésére használják fel”. A párt álláspontját tolmácsoló vezércikk konkrétan leszögezte, hogy a Kisgazda Párt is híve ugyan a földreformnak, de követeli az alábbi három szempont szigorú betartását: 1. A magyar lakosságú területeken elsősorban az ott lakók kapjanak földet. Ha elég jelentkező nincs, úgy más vidékiek is, de csakis magyaroknak szabad földet adni. 2 Vegyes nyelvű vidékeken minden nemzetiség csakis ezek arányszámának megfelelő százalékban kaphat földet. Ha elég helybeli jelentkező nincs, úgy az arányszám az idegenekkel szemben is betartandó. 3. A parcellázás mindkét fenti esetben csak oly mértékben vihető keresztül, hogy ne fossza meg kenyerüktől azokat, kik nincsenek abban a helyzetben, hogy birtokot átvegyenek, vagy kik megélhetésüket mint gazdasági cselédek jobban látják biztosítva, mintha 10-15 hold földhöz jutnak. Ilyen esetekben a nagybirtok csak addig a határig osztható fel, míg a vidék népének megélhetését nem veszélyezteti.8 A kisgazdák közlönyének idézett vezércikke világosan kifejtette tehát a
