Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Lászlóffy Csaba: Folytatásos őrizet
rögtönzött Perényi Péterről, elszörnyedve tapasztalta, hogy nem csupán a test nyavalyái kezdték ki és viselték meg a nagyra hivatott, rendkívüli tulajdonságokkal megáldott férfiút. Ez az alázatos, megtört, hosszú fehér szakállú aggastyán — aki ájtatos hangon kéri őt, hogy arcképe köré ezen szavakat metssze: "A jó lelkiismeret nyugodt szívvel tűri el a szenvedést" — ő volna a hajdani félelmetes bajvívó, a várvédő, a hadakozó, akitől három uralkodó is tartott valamikor? Aki miatt Szulejmán maga szószegő is lett, midőn Ibrahim pasával elfogatta: mint vendéget rántották le lováról kíséretével együtt a csausok, ellenálló párthíveit ott helyben felkoncolták, őt pedig Belgrád várából a szultán őrizet alatt János királyhoz küldette, hogy az tetszése szerint bánjon el vele. A "vajszívű" Szapolyai a legkegyetlenebb büntetést eszelte ki Perényi számára: fiát, a szultán beleegyezésével, túsznak kérte az apai hűség fejében. S a pogány jármot magáról mindegyre hevesen levető főúr tíz esztendőn át hasztalan várta vissza Konstantinápolyból Ferenc fiát, s János király halála napjáig kényszerült színlelni a nehéz hűséget. Hirschfegel pislogó tekintete, mint szárnyaival verdeső lepke, körülrepkedte a megnyúlt, sovány kutyaábrázatot: Ez volt az a büszke, a szóbeszéd szerint még a koronáról is álmodozó magyar úr, aki saját érdekét és hiúságát legyőzve, hatszáz főnyi kíséretével útnak indult (úgymond: "lore- tói zarándoklatra"), hogy tárgyalásokat folytasson Velencével? Azoknak a báróknak a nevében fordult a velencei államtanács bölcseihez, akik mind János, mind Ferdinánd uralmával elégedetlenek lévén, "királytalan ország- gyűlések" után királytalan ország megteremtéséhez keresték a támogatást... Perényi két birodalom harapófogójában akarta kikiáltani, Velence mintájára, a nemesi köztársaságot! Kalandornak, nevetséges, búsképű lovagnak született? Vágyálmában sokban megelőzőt korát! Most pedig a világvéget meghirdető Melanchton szavaival fordul a portréjával pepecselő művészhez: "Megmaradók, választottak csak a/ E- vangéliumot tisztán megőrzők lehetnek..." Vendége megértőén bólogat. "Európa — hörgi eszelősen az ősz rab —, s nem csak az én népem: kitáncolta, kidorbézolta magát; de most már késő a bánat: itt van a gyilkos kés — mutatja görcsös mozdulattal — a szív előtt!" "Pusztuló önmagával tévesztette össze a pusztulásra megérett világot - emlékezik vissza rá később a nürbergi mester. — Ügyünk oltalmazásában olykor méltatlan dolgokat is cselekszünk — forgatja a Perényi Péter Lászlóffy Csaba
