Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Lászlóffy Csaba: Folytatásos őrizet
Lászlóffy Csaba benneteket az értelem. — Elmondok egy sztorit. Londonban tébláboló barátomnak...” "Valóban átmenet vagytok, ha így indul” —- jegyzed meg rosszmájúan. "Szóval megtetszett neki a kisvendéglő. Csak úgy betévedt egy roastbee- fre, hogy megtudja: az a vendégfogadócska több mint háromszáz éve fennáll. A marhagerincből angolosan sütött hússzelethez könnyű fehér bort akart rendelni. — Azt esetleg a l'ajdkakashoz — közölte vele végtelenül udvariasan a felszolgáló, egy majdani múzeumba illő étlapra mutatva." "Éltem" — vágod rá. Megérkeztek a szálloda elé. A. is érti, hogy miért leltél egyszerre türelmetlen. "Fgy háromszáz éves hagyomány nem ugyanaz..." — kezdi suttogva. "Nem ugyanaz" — vágod rá ugyanolyan halkan, s ő megértően hagyja, hogy a mondat folytatását magadban kínlódd ki. A. ajka mintha megdermedt volna, ahogy összeszorítja. Protokoláris búcsúszavakkal várják, s onnan irány az operába. Álom és ébrenlét határán — nem vezeklés gyanánt, de, hogy könnyebben oldódjanak a test görcsei — a rab Perényi az ()- és Újtestamentum párhuzamos részeit próbálja versbe szedni. Ifjú Józsi ás eszmél hirtelen, Milyen vakká lón .Jeruzsálem. Hof/fi Istenéhez térjen újfent, Olvassa buzí/ón, mit a törvény jelent. Ha van is bűne — nagy, mit nehéz levezekelni —, Ferdinánd iránt, ki hitszegőnek nevezte őt, nem érez bűntudatot. A király kezébe került emlékirat szerint ő titkos szövetséget hozott létre több magyarországi és erdélyi főúrral. Nem tagadja: a végzetes idők nyomorúságából fakadó kényszer hajtotta őket, midőn védelmi szövetségre léptek. Hány évtized múlott el e szétdarabolt, kifosztott, felégetett országban, és kicsik, nagyok egyformán ma még nagyobb gyötrelmek és aggodalmak között hányódnak. Ferdinándnak is tudomása van arról, hogy a torok császár, miután Moldva elfoglalásából visszatérőben átkelt a Dunán, magához hívatta azokat a szandzsákokat, akik a magyarországi végeken székelnek, és föltette nekik a kérdést: ismernek-e egyetlen magyar urat. aki nem lett az igazhitűek árulója? Lám, a magyar gyermekek is, akik török fogságban nőttek fel, bármennyire vigyáztak is neveltetésükre, mégis árulásra vetemedtek.
