Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Lászlóffy Csaba: Folytatásos őrizet
Ó- és egy Újtestamentumot), hogy mint engedelmes fogoly előbb-utóbb kiérdemelje őrzője részéről a nagylelkű tunyaságot, a félni-nem-kell-tőle közönyt. Ennek köszönhetően juthatott be hozzá egy pársoros üzenet, az első biztató hír annyi idő után, arról, hogy Medici — a gáláns admirális — személyesen próbál meg közbenjárni érdekében a kényszerű békekötésnek kudarcától feldúlt s magát vadászorgiákkal gyógyítgató Ferdinándnál. A rab a fülére feküdt, a padló kövéhez szorította halántékát — mígnem a beteg csendben hallani vélte a vadászkürt hangját. "Ha jön Medici (mintha egyenesen hozzá jönne), legalább megtudom tőle, mi történt azon az 1542-es őszi vadászaton." Királyi vadnak képzelte magát. Aprószemű eső, még nem tavaszígéretű. Mozdulatlanul állsz A. mellett, mintha ide várnád vissza tekinteted sugarát, amellyel az előbb azt a távolba vesző ablakrácsot láttad. Egyformán kilátástalan az égbolt ott is, itt is. "Minek törjük a fejünket olyasmin, ami talán csak ötven év múlva következik majd be?" — hallod A. erőtlen hangját. Hát ami négyszázötven évvel ezelőtt következett be — azon rágódni aztán igazán nem érdemes! S te mégis azt teszed. Legfeljebb időnként — nem pusztán szórakozottságból vesz erőt rajtad ez az "időzavar" — nehezen tudod eldönteni, hogy melyik történetet is álmodod: a Perényi Péterét vagy ezt a másikat (amelyik valójában még hátravan)? "Van, ami hamarabb, sokkal előbb bekövetkezik — feleled A.-nak nagyobb szünet után. — Ha hallgattam (mert elhallgattam kételyeimet), lehet, hogy némely dologgal épp amiatt nem tudok elszámolni." A. felvonja szemöldökét; hangjában egy kis irónia bujkál, anélkül azonban, hogy a válasz gúnyos nyilával venne célba. "A templomi freskók előtt magabiztosabbnak látszott. íme, egy erdélyi, gondoltam, aki még emlékezik az evangélium szavaira: Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." "Én, nagy-nagy kerülővel, inkább a múlt felől közelítve terelem aggodalmaimat. Így jobban föl tudom mérni, mekkora a vesztenivalóm." "Tipikus értelmiségi magatartás ez mindenütt — jelenti ki A. kissé túl határozottan. — Nosztalgia a múlt iránt. A csehek egyik élő klasszikusától olvastam nemrég: "Ez az az Európa, amelyet ismertem, és amely többé soha nem tér vissza!..." A kisember kiben, miben lásson megtartó erőt, hogyha lassan már a család sem az?" Folytatásos őrizet
