Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - Lászlóffy Csaba: Folytatásos őrizet
kellett legyőznie? "Nem volt elég nekem, amíg élt, Zápolya?!" — gondolhatta Pet ényi Péter. — Az öreg János királyról mindenki tudta, hogy afféle gyanakvó, hihetetlenül ravasz és zsarnokságának tudatában levő ember volt. De ez a Habsburg mindig mosolygó kedélyt s megértést mutatott irántam, s olykor még adakozó is volt; igaz, Asztria ifjú főhercegének én játszottam kezére a magyar koronát". Mikor is volt — megtöitént-e egyáltalán? —, midőn Debrecenből az ország rendjei kérelemmel fordultak I. Ferdinándhoz: "Őfelsége hívei alázatosan könyörögnek, hogy nagyságos Perényi Péter urat, Őfelsége fő alattvaló hívét, akit rosszakaróitól vádolva Őfelsége fogságban tail, királyi kegyességével kiszabadítani méltóztassék, hogy végre szabadon, őfelsége színe előtt állhasson ítélőszék elé mindazokkal szemben, akik nem hagytak fel a vádaskodással. így azután Őfelsége világosan beláthathatja, hogy oktalanul és méltatlanul, ésszerű okot nélkülözve vádolták be őt Felségednél... Ha netán a Királyi Felség, a mi legkegyelmesebb urunk kételkedne Péter úrban, a Péter úrral szemben (őfelségében gyökeret vert kétely eloszlatására készek vagyunk érte Őfelségénél kezességet vállalni..." Thurzó Elek önkéntes kezesnek ajánlkozott a királynál addig a napig, míg Perényinek meg kell jelennie a bíróság előtt, majd lemondott nádori méltóságáról, tiltakozásképpen, hogy Perényit konkrét vád és ítélet nélkül börtönben tartják. "A magyarok nem tágítanak — írta III. Pál őszentségének Veralle pápai nuncius —, és ezért viselkednek így, mert — mint mondják — Őfelsége egy másik magyar nemest már öt esztendeje tart Innsbruck várában anélkül, hogy elítélték vagy fölmentették volna. Ez alkalmas arra, hogy minden magyar nemesben félelmet kelthessen, hogy netán velük is megtörténhet ilyesmi Ófelsége azon tervének jegyében, hogy fejétől megfosztva legyűrje az országot..." A cella ablakát egyhangú eső mosta; a rab önkívületében kiabálni kezdett: "Nadrágom bolhával, fejem teletetűvel! Italomban százlábúak úszkálnak. Csak szerényen, testvérkéim, ha látszik a menekvés partja! Nekem ez már a hatodik esztendőm." Nem hallotta meg senki, Perényi Péter mindazonáltal óvatosan körülkémlelt. Kevélységét — mint egy köhögésrohamot — végképp kiadta magából; azóta hol a bolondot játszotta, hol az alázatot. (Ez utóbbit, amíg csak színlelés, kétségtelenül, nehezebb!) Aztán Ovidius idézgetésében kimerülvén — "Száll az. idő, s vele higgad a mérgespuni oroszlán " jobbnak látta elmerülni a bibliai példázatok versbe tömörítésében (kapott hozzá egy Lászlóffy (ľsaba
