Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - Balassa Péter: Tagadás és menekülés
A költői egységhez tartozik a mondatok és óriás-bekezdések zeneisége is, amennyiben hangzás és értelem egymáshoz tapad a homéroszi költészettől a Zsoltárok Könyvén át máig minden igazi költészetben. Ez a zeneiség Nádasnál nem egyszerűen jól hangzás, hanem a lélegzetvétel dramatizálása és muzikalizálása. Például amikor a fiú együtt lélegzik a nagypapával, annak történetmondása közben, nos, ebben történik meg mélyebb értelemben a hagyományátvétel, a lélegzés test- és hallásélményében jut el a szöveg a legtovább (így például sokszor figyeli nagyszüleit, lélegeznek-e "még"); mellesleg az együtt lélegzés zenei-költői vonása előre utal az Emlékiratok könyve délutáni tengerparti lélegző-kúráira, amelyek viszont (egyik) mintájukat valószínűleg A varázshegy híres fekvőkúra-jeleneteiben lelik meg. A lélegzés az idő teste, és megcsillan benne a szóma pneumatikon páli teológiája és a húsvét után elküldött Lélek szimbolikája. Az idő valójában e lélegzések csöndes ritmusaiban artikulálódik, a sokféle beszéd mellett és közben, a kimondhatatlanság költői jegyében. A kisregény költői egységét közvetlenül az a végigkomponált, egyenletesen megtartott gyerekhang teremti meg, amit a korabeli kritika is a könyv talán legnagyobb erényének tartott. A pusztítóan felnőttközeli gyerekkor szinte teljes egészében szenzualitásra és képzeletre épülő intonációja ez, amely stilizáltan közvetlen érzékelő beszédmódjával, nekifeszülve a feldogozhatatlan eseményeknek, a felnőtt olvasót a gyerekkori, tragikus-megismerő költés körébe vonja. Nádas kisregénye olyan befogadói lehetőséget költ meg, amely e hangvétellel találkozva, a metafizikus gondolkodás meghaladásához, új kezdethez kell, hogy érjen, s ez nem más, mint egyfajta mélyebb emlékezés, gondolkodás és költés találkozása a különbözőségben! "...ha a lét igazságára vonatkozó kérdés kibontásakor a metafizika meghaladásáról beszélünk, akkor ez. azt jelenti: emlékezés (Andenken) magára a létre." Illetve: "A költés és a gondolkodás csak akkor és csak addig találkozhat az ugyanabban, ha és ameddig egyértelműen megmaradnak lényegük különbözőségében. ”7 Az emlékezés ebben a befogadói lehetőségben mint rá-gondolás jelenik meg, a "vagyok, aki/veled/vagyok" (Kiv 3,14) történő, jövő felé nyitott, folyamatszerű értelmében, ami a kisregény bibliai, ószövetségi rétegével szellemi egységet alkot. A családregény olvasójának létérzekelése itt abszolút közeliség, tárgyiasság és személyes áldozat, megörökítés, és ugyanakkor, ugyanabban távolodás, messzeség. "A lét a legközelebbi. Mégis a közelség a legtávolabbi az. embernek. A nevek, megnevezések, a létezőkre való azonosító ráismerések (amelyekről a második részben lesz szó) a "van/vagyok/leszek" rejtélyes formulájának közelében tartják az olvasót és távolságban is mindettől. A Név az elrejtésében nyilatkozik meg. A gyerekhang és látás állapota ugyanis egyszerre evidens közelség és valószínűtlen távolság. S ez az ide-oda mozgás, melynek csak egyik megjelenítése az említett együtt lélegzés, a légzés kihallgatása, a gyerek és a felnőttek közötti viszonyokban is egyenletesen, hol drámaibb, hol líraibb lüktetéssel váltakozik. Gondol junk például az apa testéhez való erőteljes vonzódás és az apai szó idegensége közötti ritmusra vagy a nagypapa iránti szellemi vonzalom és a testi viszolygás ritmusára. A költőiséghez és a muzikalitáshoz Balassa Péter
