Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - MARGÓ - Fónod Zoltán: Káprázat vagy végjáték
Káprázat vagy végjáték minőség elvárására, felkarolására is feljogosít bennünket. Hangsúlyozottan a szlovákiai magyar szellemiség fóruma kívánunk lenni, azzal a felelősséggel együtt, hogy számot adjunk a világban végbemenő változásokról is, tágítva a horizontot, szellemi életünk lehetséges határait. Nyitottabbak szeretnénk lenni irodalmi életünkkel szemben is, hangsúlyozottabb szerepet szánunk az irodalomkritikának. Nem akarjuk mellőzni a közírást sem, még ha egy rodalmi folyóirat esetében (egyesek) ezt akár „szentségtörésnek” is mondhatják. Napjaink sajnálatos kísérőjelensége ugyanis, hogy az igazság sokarcúsága helyett újra az egyarcú igazság gonoszsága vigyorog ránk a közéletben, a kulturális és szellemi közegben, sőt a publicisztikában is. Folyóirataink, lapjaink bulvárjellege elsőnek az irodalmat és a szellemiséget száműzte, s ezzel együtt a gondolatot, valamint a vélemények szabad áramlását. Helyzetünk nem könnyű, remélni szeretnénk azonban, hogy nem reménytelen. Az a tény, hogy a Madách-Posonium vállalja a nyomdai költségeket, lényeges segítséget jelent ahhoz a szándékhoz, hogy az Irodalmi Szemle újbóli megjelenése ne káprázat vagy hivatlan végjáték legyen, hanem valóság. Nemzedékünk és az utánunk következő nemzedék egyébként sem szokott hozzá, hogy a nehézségektől visszariadjon. Különvélemények, nézeteltérések, felfogásbeli (irodalmi vagy világnézeti) másságok ellenére is szót tudunk érteni egymással. Ellehetetlenülő nemzeti kisebbségi létünk ma sem ismer más alternatívát, mint az összefogásét, az együttműködését. Ebben a tudatban mondjuk azt, hogy az Irodalmi Szemle negyvenéves folyama nem állhat meg. A megmaradás, a fennmaradás azonban attól is függ, számíthatunk-e íróink, alkotóink együttműködésére és az olvasók kitüntető ragaszkodására. Hisszük és bízunk benne, hogy szándékainkban azonos hullámhosszon vagyunk. Ehhez kívánunk szép karácsonyt s békés, boldog új esztendőt — mindnyájunknak! Fonod Zoltán
