Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - TUDOMÁNY - Fónod Zoltán: Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után
Magyar tudományos élet Csehszlovákiában 1945 után politikai helyzetre hivatkozott. A lakosságcserére vonatkozó megállapodás, melyet a párizsi békekonferencia javaslatára 1946 februárjában kötöttek, egyre több problémát okozott a magyar félnek. Ezt követően határozták el 1948 nyarán, hogy a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést csak akkor írják alá, ha Csehszlovákia kötelességet vállal a magyar kérdés rendezésére. A magyar döntés váratlanul érte a moszkvai pártvezetést is. A politikai érdek azonban azt diktálta, hogy meg kell szüntetni a feszültséget a két ország között. Gottwaldék számára nem maradt más választás, mint hogy eleget tegyenek a moszkvai parancsnak. A kialakult nemzetközi helyzet ugyanis sürgetővé tette Sztálin számára, hogy a csatlós, megszállott országokból hűséges szövetségeseket szervezzen. Churchill fultoni beszéde (1946) ugyanis nem hagyott kétségeket afelől, hogy a Hitler elleni antifasiszta kény- szerszövetséég ideje a Szovjetunióval lejárt, s a hidegháború „malmai” könyörtelenül beindultak. Az évtizedeken át tartó hiedelem, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásában a „gottwaldi jégtörő február” eseményei álltak, igaztalanok voltak, a jó szándékú tévedések rovására írhatók. A sorsfordító értelem útján A kisebbségi magyarság helyzetét évtizedekre beárnyékolták azok az évek, melyek jogfosztottságban teltek el. Az iskolák zárva maradtak,az értelmiség nagy része megélhetési gondjai miatt áttelepülésre kényszerült. Sajátos grimasza volt a sorsnak, hogy a békeszerződés 1947. szeptember 15-én lépett hatályba, a kitelepítés azonban már április 11-én megkezdődött. Százötezer volt azok száma, akik Szlovákiából a kitelepítettek jegyzékére kerültek. Ténylegesen több mint 73 ezer volt a kitelepítettek száma, közülük hatezer önként települt át. Közöttük voltak azok is, akik a kisebbségi magyar szellemiség irányítói vagy az oktatásügy odaadó munkásai voltak. Az értelmiségétől megfosztott magyarság 1948 szeptembere után az önszerveződés súlyos gondjaival küszködve próbálta megteremteni azokat a felltételeket, melyek az oktatás, a köz- művelődés, a kulturális és irodalmi élet gyors megszervezéséhez elengedhetetlenül szükségesek voltak. Az Új Szó megindítása, a kisebbségi sajtó fokozatos szerveződése, a Csemadok megalakulása jelezte, hogy a magyar szó végre újra elfoglalhatta a helyét a közéletben, kultúrában, művelődésben és az irodalomban egyaránt. Az állapotokra jellemző, hogy amikor 1949 szeptemberében megindult az oktatás az első magyar nyelvű osztályokban (melyeket a szlovák tanítási nyelvű iskolák mellett szerveztek) mindösz- sze 100—11 pedagógussal, a korábbi állomány mintegy öt százalékával számolhattak. Az önálló magyar tanítási nyelvű iskolák szervezése 1950 szeptemberében kezdődött. Ekkor nyílt meg az egyetlen magyar tanítási nyelvű gimnázium is Komáromban. Az államközi egyezmény alapján Magyarországról 1950 nyarán kényszerűen hazatért főiskolások, egyetemisták, érettségizett diákok nagy része (az államnyelv ismerete hiányában) pedagógiai pályán helyezkedett el. Ezek a fiatalok korábban Magyarországra menekültek, hogy
