Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom
Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom A te néped a győző, büszke, áldott. Az én hazám a tépett, leigázott, Megkínzott, meggyötört bús szolgaság. Némán emelem fel fáradt fejemet..., A szemedbe nézni félek, nem merek, Reszketve készül hozzád most a Vágy. És végigsiklik őrlő, éji lázban Szűz testeden... Ó, nézd, hogy meggyaláztam Előtted gőgös magyar lelkemet. Szeretnék mindent odaadni érted, A szívemet, hogy cafatokra tépjed, Hogy kívánj, gyűlölj, szeress engemet! Amint ebből a kettős jellegű versből sejthető, Tilkovszky a magyarságát nemcsak karrierizmusból, hanem szerelemből is feladta. Egyébként a pozsonyi rádióban a magyar írók mellett a képzőművészek számára is jó lehetőségeket teremtett, s Brogyányi Kálmánnal összefogva számos ankétot és párbeszédes értékelő felmérést szervezett-szerkesztett. 1945 után Prágában élt, s képzőművészeti kritikusként dolgozott. Az emlékiratban a szerző az iskoláiról és tanítóiról-tanárairól is megemlékezik, s részletes képet a gimnáziumról ad. A szlovákiai nyolc magyar gimnázium közül négy szlovák törzsintézet tagozata volt, négy pedig önálló intézet. A pozsonyi gimnázium az utóbbi típusba tartozott, s több kiváló tanára volt. Ezekről színes portrék készültek, de a nevük helyett csak a szakjuk említődön meg. Ez a Kovácsra jellemző névrejtegetés itt teljesen felesleges volt, hiszen az emlékirat írása idején már senki sem élt közülük. A tanárportrékban a szakmai színvonal mellett a pedagógiai képesség, módszer is erős vizsgálat alá került, s így feltűnő ellentmondások is kiderültek. A legkirívóbbak a latin tanárnál (Orbán Gábornál), aki egyetemi tanári színvonalú latinista volt, de tanítási idő nagy részét készülő munkáira használta, s részben kedélyes beszélgetésekben bliccelte el. Gyakran durva és fenyegetőző volt, de a félévvégek, évvégek közeledtével mindig megtáltosodott, néhány hetes szuggesztív mintatanítással behozta a mulasztottakat, s végül is sok jó latinista került ki a kezei közül. Az ellentmondások szelídebb p dái: a francia szakos tanár (Tóth Ferenc) rendkívül hatásos szemléletes eszközöket alkalmaz, minden percet kihasznál, nagyszerű nyelvtani magyarázatokat tart, de nagyfokú süketsége miatt a francia kiejtése teljesen rossz és rontó hatású; a történelemtanár (Magyar Győző) előadásai egyetemi színvonalúak, de a feleltetéseknél az évszámok tudását tartja a legfontosabbnak. A legrokonszenvesebb portré a matematika-fizika tanárról (Mészáros Györgyről) íródott. Kitűnő tankönyvíró és előadó magyarázó volt,