Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom
Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom szágos Szlovenszkói Magyar Kultúregylet már nagyon aktívan — irodalmi, történeti és gazdasági előadásokkal, egészségügyi, technikai, adóügyi kurzusokkal — végzett. 1939 és 1944 között Kovács Endre a magyar—szlovák kulturális kapcsolatok terén is aktív volt, s Az új szlovák regény címmel monográfiát írt. Ez doktori disszertációnak készült, s a Szláv Filológiai Értekezések sorozatban 1943-ban Budapesten jelent meg. Benne a szerző a szlovák regényírás egész addigi útjáról képet ad. A kezdeteket a bevezető írásban foglalja össze, s az érdemi részben Martin Kukučíntól Milo Urbanig minden íróról számot ad. Abban az időben ehhez hasonló magyar szerzőtől származó mű csak Sziklay Lászlótól jelent meg (A szlovák irodalom, Budapest 1942). Sziklay 1945 után a témát részletesen újradolgozta, s könyve az addigi legterjedelmesebb szlovák irodalomtörténet volt (A szlovák irodalom története, Budapest 1962). 1945 után Kovács Endre fő tevékenysége a történetírás lett. A magyarországi történetírás élvonalába tartozott, s nagyon termékeny volt. Fő kutatási területének a magyar—lengyel történelmi kapcsolatok számítottak, de természetesen magyar tárgyú munkái is voltak, s a tízkötetes Magyarország története sorozat 8. kötetét ő szerkesztette, s részben írta is. Magyar—cseh történelmi kapcsolatok címmel 1952-ben jelent meg könyve, s 1959-ben a Maďari a my című kapcsolattörténeti tanulmánygyűjteménynek társ- szerkesztője és egyik szerzője volt. Egy ideig az irodalom, irodalomtörténet iránti érdeklődése is aktív maradt, s e téren is érvényesítette a szláv nyelvekben való otthonosságát. A szomszéd népek irodalma című szemelvénygyűjteményben (Budapest, 1962) ő állította össze a lengyel irodalmi részt, s a Tanulmányok, a csehszlovák—magyar irodalmi kapcsolatok köréből című gyűjteményben (Budapest 1965) A cseh költészet visszhangjai a magyar nyelvterületen a két világháború között című írással szerepelt. Tudok arról is, hogy a hatvanas évek elején kéziratban olyan regénye volt, melynek cselekménye az 1930 és 1944 közötti Érsekújvárban játszódott. Ezt egy kéthetes lengyelországi tartózkodásra utazva hozta el a Madách Kiadó elődjéhez azzal, hogy nekem is mutassák meg. Ez is kulcsregény volt, s az érsekújvári helyszínt és alakokat egykori újvári gimnazistaként én ismertem föl. Hogy a kiadás Pozsonyban vagy Pesten miért nem valósult meg, azt nem tudom, de a kézirata a szerző hagyatékában valószínűleg megvan, és érdemes lenne újra átnézni. A kisebbségi életünkkel való hosszú összeforrottságát Kovács az 1981-ben megjelent K rszakváltásban aknázta ki a legintenzívebben. Ez nem tévedhetetlenségre törekvő s a forrásokhoz keményen kötődő történészi szakmunka, hanem szépirodalmi értékű emlékirat. Benne a szerző a gyermek- és ifjúkorát szabadon, szubjektiven idézi fel, s a felfakasztott emlékáradatban élvezettel lubickol vagy borzongva kínlódik. A történelmi hitelt nagyobbrészt az automatikusan működő történészi reflex biztosítja, s a spontán tévedések nem tekintendők halálos bűnnek.
