Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - KRITIKA - Szitányi György: Vazallus Lázár, a warrenpréda
Szitányi György vagyok, amíg mások szabadságát nem sértem. De mit tehet török, osztrák, orosz és még, ki tudja, miféle idegen alatt nyögvén Közép-Európa keleti fertályának embere. Aki jó esetben is csak polgárféle személy? Aki megszokta, hogy szabadságának kiterjedését mások határozzák meg: Bizony mondom, belenyugszik, hogy apjának tetteiért ő felel, és fejet hajt fia ítélete előtt. Mert — ez Duba Gyula regényének fájdalmas tanulsága — az apák bűnei jóvátehetetlenek. „Az apák a bűnösök” — mondja, és a Biblia a többedízigleni büntetésre hivatkozik, mert mifelénk a tényeknek is több arcuk van: a jótettek bűnné alacsonyodnak, ha a szél erről fúj, s az árulás is lehet lovagias cselekedet, ha éppen amarról. Hiába emlékezik untalan a Haynau áldozatává lett Rázga Pálra, a szlovák származású, német műveltségű magyar patriótára, az e térségre oly jellemző nacionáléjú emberre,a nyilvánvaló párhuzamok ellenére sem valóságos rokon figurák. A párhuzamok ellentétes irányúaknak tűnnek: a romantika kora lejárt. Nincsenek többé igazi hőseink, nincsenek többé igazi lovagjaink. Csak a díszletek és az eszközök maradtak. Meg a reményteljes ifjak, akik nem bocsátják meg az apák bűneit, míg apává nem lesznek maguk is.
