Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - KRITIKA - Szitányi György: Vazallus Lázár, a warrenpréda
KRITIKA SZITÁNYI GYÖRGY Vazallus Lázár, a warrenpréda* „Mondjátok, hol van, hova lett Flóra, a szép nő, Róma fénye? Archipiáda hol lehet S Thais, vele egy anya vére? Hol a tapsra, szóra, zenére Tó fölött ébredő Echó emberfölötti tünde lénye? No de hol a tavalyi hó?” Eddig a Villon-idézet Szabó Lőrinc fordításában. Nem mottónak szántam, hanem Auftaktnak a magam kérdését-kérdéseit előzendő. Hiszen cinikusválaszom a tavalyi hó hollétére megvan: csakis ott lehet, ahol nem tudott elolvadni, vagyis a hóhatár fölött. De hol vannak vájjon hőseink, a tűnt idők héroszai? Hova tűntek a becsületes romantikusok, hová lettek a polgári eposzt, a regényt megelőző idők hősei? A hősiesség és a hős nem történelmi kategória, amely az idők változásaival megszűnik. Könnyű persze ráfogni a hősre, hogy tette, amely az önfelálozás erényén alapul, időszerűtlen a ráció korában. Jelentsük ki bátran: a hőstett irracionális cselekedet. Az, hát, sőt nemcsak józan eszünk, normális életösztönünk ellen is szól. Mi dolog volna számon kérni eszünk és ösztöneink ellen való tetteket? Ideológiától terhes, jellegzetesen politikus kérdés azzal foglalkozni, hogy valakit a ma szemszögéből ítéljünk meg, mint példának okáért Tömöri érseket, hogy csapdába sietett Mohácsnál. (Van persze közelebbi példa is!) A történészeket azért becsülöm, mert képesek becsületes kérdést föltenni: azt, hogy a vizsgált személy miféle lehetőségek közül miért választotta azt, amelyiket választotta. * Ez év júniusában Duba Gyula életműve előtt tisztelgett a Szlovákiai Magyar írók Társasága. Szitányi György kritikája ott hangzott el.
