Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - Duba Gyula: Marusa és Gondterhelt
Duba Gyula Akárhogy is, nem veszélytelen csirketolvajok! Gondterhelt így elmélkedett magában: ritkán éreztem ennyire tisztán, hogy valami nagy veszély leselkedik rám! Polgári Pál pedig azt mondja.— Megkezdődött a felelősségre vonás, de még nem indult be igazán! A java még hátra van, várjuk ki a végét! — És sokatmondóan hunyorog. A csendőr ekkor állt meg az asztaluk mellett. Hirtelen és váratlanul egyszerre. Hajadonfőtt volt, kigombolt inggallérral, derékszíj nélkül, zubbonyban. Mintha a házban lakna, és beugrott volna egy korsó sörre, a lábán, Gondterhelt nem láthatja a helyéről, talán házi papucs van. Ez bizony nem járőröző csendőr teljes fegyverzetben! Barátságos vigyorral üdvözli Polgári Pált, és éppen őt, a többiekre rá se néz. — Szervusz, kupec! Megy az üzlet, a szajré szép hasznot hoz?! — Ne izgulj, Bocsárszky — válaszolja a csecsemőképű —, minden a törvény betűje szerint történik. Az adóbevallásom pedig rendben van. Feleslegesen szimatolsz. De ha már itt vagy, bemutatom a vendégünket, Gondterhelt író urat! — Az író személyesen...? — Hitetlenkedve bámul, úgy álmélkodik, a fejét csóválja, csavargatja és néz, mintha nem hinne sem a szemének, sem a fülének. — Maga valóban az ismert jelentős író, Gondterhelt?! Nem... ez megfoghatatlan... ez szinte lehetetlen...! — Az vagyok... — mondja habozva az író. Zavartan gondolkodik, komolyan beszél a csendőr, vagy gúnyolódik vele? Egyik lábáról a másikra áll, és egyre a fejét csóválja, a cigányok elhallgattak, őket figyelik. — Hihetetlen helyzet... — motyogja Bocsárszky —, valamit tenni kell...! Ez nem tréfa, ez komoly dolog. — Szerzői estje volt az író úrnak — magyarázta készségesen a tanító. — Az éjféli busszal hazautazik. — Nem lényeges... — legyintett a csendőr —, manapság ilyen nincs! Nemsokára visszajövök fegyveresen... — s továbbindult az asztaltól, majd jelentős hunyorintással, komoran visszafordult. — Magáért jövök! — nézett az íróra. — Nem hagyhatom őrizet nélkül, aztán csak gondom lenne belőle, ha megtörtént a baj! Többet kell innom! Gondterhelt hüledezik, és nem ért semmit. Éreznem kell önmagam, különben egészen a játékszerük leszek. Nyugtalansága egyre nőtt, borzongva érezte, hogy nem hat rá a bor. A nyomás növekszik a homlokában, még sincs feloldódás. Körülötte a zűrzavar, a városszéli kocsmák és lebujok fenyegető hangulata ismert, a lázálomszerű valóság arca egyre bonyolultabb és komorabb, egyenesen félelmetes. A tanító arca megszürkült, és a két férfi vonásai ijesztően eltorzultak. Polgári Pál szinte lángol, pufók arca vörösen izzik és sisteregni látszik, mint az edzésre szánt, hideg vízbe mártott acél. Gondterhelt mindent pontosan lát, és sejti a veszélyt, de nincs tisztában annak formájával és értelmével. Honnan csap le rá? Lúdbőrös jégen jár mély tó felett, s bár egyelőre semmi nem történik, ő tudjam hogy a jég nagyon vé
