Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - ÁRGUS - Schein Gábor: A szabadság és tekintély finom játéka
lóság" megélésének, megtapasztalásának lehetőségét, hiszen a plébános halottként mondja el történetét. Egyébként a már említett kispolgári mentalitás világgá formálásának lehetséges gondolati hátterét megközelíthetjük Pilinszky felől is: "megpillantva a kispolgárt én egy deformált, letagadott és be nem vallott mindenséget észlelek". Pályi írásaiban ez a mindenség meg- igéződik, felszínre tör, végső kérdésekig taszít. Nádas Péter Pályi Andrást (Kurtág mellett) az "egyetlen kortárs magyar misztikus"-nak nevezi. Ennek megértéséhez érdemes felidézni Pilinszky egyik, a misztikus szerzőkről szóló írását. Pilinszky a hetvenes évek végén (tehát ezeknek az írásoknak a születése táján) Beckett Elesettek című hangjátékáról írta a következőket: (Beckett) "hitetlenül is egy misztikus szenvedélyével, minden kellékét és járulékos elemet félrevetve, egyedül az emberi lét végső kérdéseire szegezi tekintetét. Vagyis oly módon vallatja az e világit és időbelit, ahogy csak Istent faggathatjuk az. öröklétről. Az. érzéki határán azonban nem lép túl. Leszegett fejjel megáll előtte. A nagy misztikusok, akik ezt a hiányzó lépést megtették, különválasztották a halál és a testi halódás világát. Az. agónia a testé. A halál valójában a lélek birodalma. Es ez messze túlnő az időbeliség határain." Pályi írásaiban túllépett az érzéki határán, de mintha ezzel az agónia reménytelenségének adott volna érzékfeletti jelentőséget. Hősei testükhöz szegezve élnek, s ettől ugyanúgy nem szabadulhatnak, mint ahogy a keresztény hagyományban is évről évre megismétlődik a megváltástörténet. Ez a árgus _____________________________ szenzualizmus, "az ember állandóan érzi a lestét" Nádas Péter írói világával is rokonítja, ahogy ezt már korán felismerték. Pályi vallomásosságot megidéző, szubjektív-önmegszólító narrációja ezt a testi valót szenvedi, kínlód ja, panaszol ja bele a katolikus hagyományba. Mindhárom írásban a katolicizmus a médium, de a közvetítés tétje nem közvetlenül az Istenhez, eljutás, inkább a magány s a leküzdésére irányuló vágy, szabadság és önfeladás oda-vissza lengésének "megszentelése". A hagyomány szentségtörfínek tűnő megsértése a határainak megváltoztatására. Testi szerelem és vallásos elragadtatottság, az égi és a földi meglephet az érzékfeletti élmény, a túllépés lehetőségével. Pályi prózája ennek a reményét a reménytelenség vagy reménytelenségét a remény önmagában forgó, örökké visszatérő, végtelen színpadára helyezte. SCHEIN GÁBOR A szabadság és a tekintély finom játéka Margócsy István: Nagyon komoly játékok (Pesti Szalon, 1995) A kritika műfajának nemcsak azért elsődleges megnyilvánulási helye a folyóirat, mert természete szerint a második szó az övé, s e második szónak, mely egy műre felel, lehetőség szerint gyorsnak kell lennie, hanem azért is, mert — amint Margócsy István írja könyve előszavában — alkalmi műfaj. Alkalmi műfaj, tehát mindig van rá alkalom, alkalmi műfaj, tehát
