Irodalmi Szemle, 1996
1996/6 - MARGÓ - Csák Gyula: Meglehet kétségtelenül
1996. április 17-én délelőtt kétszázan gyülekeztünk össze Budapesten, a Régi Sípos Halászkertben, hogy részt vegyünk Végh Antal Fekete szivárvány című új regényének bemutatóján Amint azt az irodalmi szerkesztő meg a színészek által felolvasott részletek alapján megtudhattuk, a mü témája az 1956-os forradalom, úgy, ahogyan az egy fővárostól távoli faluban zajlott Fiatalok igényes énekkara is szerepelt a könyvpremieren, majd a szellemi táplálékok után a test is megkapta a magáét: Sipos- halászlé, túróscsusza és jóféle bor került a meghívottak asztalára. /A kultúrműsor alatt lopva belepillantottam a könyvbe. Gyako'lott olvasóként hátulról kezdtem a vizslatást és menten felfedeztem a szerző utószavát, amelyben azon mérgelődik, hogy manapság nem elég, ha az író megír egy könyvet, a kiadás meg az eladás terhét is magára kell vállalnia. Kilincselnie kell például alapítványoknál, ahol vagy meghallgatásra lel, vagy elutasítják. Na, ezt azért már mégse! — rázza öklét Végh Antal és saját forrásból teremtette elő a pénzt a kiadásra, könyvbemutatóra és a meghívottak ebédjére. Ezek után egyetlen falat sem ment le a torkomon. Eltávoztam a helyszínről, pedig lehet, hogy a koporsó fedelét is rám zárják majd, anélkül hogy még egyszer beülhetnék a Síposba, lévén, hogy az ottani fogyasztói árak elegáns és cseles módon kirekesztik a hozzám hasonló irodalmi szegénylegényeket. Távol áll tőlem, hogy irigykedjem Végh Antalra! Hála az égnek, hogy elbeszéloképessége mellett rendelkezik üzleti érzékkel meg kurázsival, és a maga erejéből megél az irodalmi piacon. Ámde a fél kezemen megszámolhatom, hogy rajta kívül hányan tudják ezt megtenni a művészvilág sok ezer páriája közül? Túlnyomó többségük számára marad hát a koldulás, a guberálás meg az elutasítás. Cervantes a földnek poráig hajlongva hálálkodott századokkal ezelőtt főrangú támogatójának. A piaci világban mostanság megjelenő könyvek majd mindegyikében szintén föllelhetok alázatos köszönetnyilvánítások a nagyvonalú támogatóknak. Itt, most nem kifejthető módon ez a jelenség szervült része annak a világnak, amely felé állítólag mi is haladunk. Csakhogy még nem értünk oda Nem tekinthetjük természetesnek nálunk, hogy például az író egyszerre alkot is meg kufárkodik is az alkotásával Meglehet kétségtelenül (Két jegyzet)
