Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - NYELV ÉS LÉLEK - Lanstyák István: Kinek (nem) jó a kétnyelvű oktatás?

Kinek (nem) jó a kétnyelvű oktatás ’ két nyelvnek egy órán, ill. egy tantárgy oktatása során való váltogatása jellemző. Az ilyen órákon a diákoktól mindkét nyelven megkövetelik a tananyag ismeretét. (Ez az iskolatípus nálunk nem él, s ilyen iskolákat vagy osztályokat nem kíván a minisztérium létesíteni.)

A két nyelvnek a tágabb értelemben vett kétnyelvű oktatásban betöltött szerepe szempontjából három fő oktatási formát különböztethetünk meg: (a) azt, amelyben a másodnyelv kizárólagos vagy erősen uralkodó szerepet játszik — ezt másodnyelvű oktatásnak nevezhetjük (jól ismert formái a teljes mértékben másodnyelvű oktatás, a nyelvoktatás és az anyonyelvápolás); (b) azt, amelyben a két nyelvnek mint az oktatás nyelvének nagyjából egyfonna a súlya — ez a szűkebb értelemben vett kétnyelvű oktatás (tipikus megvalósulási formája a kéttannyelvű iskola, valamint a legszűkebb értelemben vett kétnyelvű iskola)-, (c) azt, melyben az első'nyelv kap kizárólagos vagy erősen uralkodó szerepet — ez az anyanyelvű oktatás (ez. vagy teljes mértékben anyanyelvű képzést jelent, vagy pedig erős anyanyelvi dominanciáját kétnyelvű oktatást).

Az oktatás nyelvi célja szempontjából a következő kétnyelvű programtípusokat szokás elkülöníteni: (i) anyanyelv-visszoszorító programok (két tipikus tonnája az anyanyelv leépülését eredményező nyelvi hefullasztás és a hasonló következményekkel járó átirányítás; az előbbire példák a szlovák tannyelvű iskolák, ha magyarok látogatják őket, az. utóbbira pedig az említett ún. "alternatív iskolák"); (ii) kétnyelvűsítőprogramok (legismertebb válfaja a nyelvi belemerítés/belemerülés — ezekre szokott a minisztérium liánt külföldi példára hivatkozni, elhallgatva azt a lényt, hogy az. ilyen iskolákat rendszerint többségi gyermekek számára létesítik, hogy azokban vagy az országukban élő kisebbség nyelvéi tanulják meg, vagy valamilyen más nyelvet, pl. egy világnyelvet); (iii) anyanyelvmegtartó programok (ezek két fő formája az elszigetelés és az anyanyelvvédés vagy "nyelvi ernyő" — az előbbieket egyes nyugati országokban alkalmazzák a vendégmunkások gyermekeinek oktatásában, az utóbbiaknak világviszonylatban is legsikeresebb válfaját az olyan anyanyelvű iskolák jelentik, mint amilyenek a mi magyar tanítási nyelvű iskoláink is).

1.2. A fenti programok közül a másodnyelvű oktatásról nem szükséges beszélnünk, hiszen ez egyértelműen a nyelvi befullasztást szolgálja, s káros hatása a gyermekek nyelvi, értelmi és lelki fejlődésére közismert. (Az ilyen oktatás nyelvi következményeiről beszélt Szabómihály Gizella az. Identitásunk alapja az. anyanyelvi oktatás c. érsekújvári konferencián 1995 májusában, s előadása azóta A Mécs Lxíszló Alapítvány Kiskönyvtárában meg is jelent, A szlovák iskola mint "alternatíva" címen.)

Ami a másodnyelvű oktatás speciális formáit, az anyanyelvápolást és nyelvoktatást illeti, ezt legföljebb szórványhelyzetű, ill. a szüleik, nagyszüleik