Irodalmi Szemle, 1996
1996/5 - VITA - Németh Zoltán: Számadás mint értékkorrekció
víta NÉMETH ZOLTÁN Számadás mint értékorrekció (Paradigmaváltás Gyfíry Attila Az utolsó légy című könyvében) Gyó'ry Attila legújabb könyve többszörösen is elgondolkodtatja olvasóját. Kötetként nagyon meg van komponálva (bár lehet, hogy az elrendezés inkább a szerkesztő munkája): a közepén kulminál, s ez a kulmináció egyben a szerzői pálya egyféle fordulatát is jelzi. A Teiso Cuki c. írás afféle programbeszéd, a modernség kiáltványos és önreflexiós stádiumát idézi — ehhez hasonló ars poeticákat a tízes-húszas évek avantgardistái fogalmaztak meg utoljára. Győry itt mintha előre be akarná határolni az olvasói elvárásait, illetve az olvasatok lehetőségét, még azt is meghatározza, mi az írás: átlépés egy új minőségbe, fájdalom, üzenet, tükrözés (Lukács forgolódik a sírjában, hogy ezt egy púnktól hallja vissza), szédülés, extázis... Mindez eléggé romantikus megfogalmazása az irodalmi alkotás mibenlétének, ezután legalábbis azt várnánk, hogy afféle látomásos, szaggatott, összefüggéstelen, eksztatikus, szürrealista, barokkos-maníros-reminiszcenciás szövegek következnek. De nem, mint láthat juk majd, elvárásaink csak félig teljesülnek. A kötet második írása, Az illatos kert virága, a szexuális gyönyör példázata. Fata morganaként lebeg a levegőben, az arab mesék sejtelmességét idézi. Két kor (az orientális múlt és az európai jelen) elváráshorizontja, között oszcillál, kielégíti az olvasó egzotikumigényét, de teljesíti a realista elbeszélés követelményeit is. Sőt ez utóbbiakat túl is teljesíti: a jóleső képzelgés helyzeteit itt-ott durván megmagyarázza, "értelmezi", mintha az átlagos intelligenciájú olvasó nem is tudhatná, mit jelent egy ilyen történetben a paripa, a barlang, a kert, a virág, a szirom, a kút... Az író ne magyarázzon, hanem írjon! S főleg szexuális felvilágosításokat ne adjon!
