Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - Poszler György: Vég vagy Kezdet

Éva bejelentésére Adám visszalép. Ádáni visszalépésére az Ur megszólal. S ez a Sátán rendezte álomtörténelem vége; az ember tragédiájával és az ördög komédiájával együtt. Az Isten és ember szervezte való történelem kezdete; az ember tragédiája és az ördög komédiája feloldásával együtt. Illetve csak a kezdet lehetősége. E lehetőség azonban nem tragédiára vagy komédiára vonatkozik, hanem erkölcsdrámára. Benne az Isten és ember elképzelhető együttműködése. Az egészen megtérő-bűnbánó Adám azonnal a történelmet kérdezi. "Megy-é előbbre majdan fajzatom, / nemesedvén, hogy trónodhoz közelgjen." A félig megbocsátó- visszafogadó Ur azonnal a történelmet ígéri. "Karod erős, szíved emelkedett... Es biztosítva áll a nagyság és erény." De megbocsátása félmegbocsátás, visszafogadása félvisszafogadás. A történelem titkát őrzi, megfejteni nem engedi. Ne kérdd / tovább a titkot, mit jótékonyan / Takart el istenkéz vágyó szemedtől." Nos, a titkot megfejteni nem engedi, de a megoldást se jteti. Méghozzá háromszoros együttműködésben. Amelyben az Úr sugall, szózatot ad. Éva meghall, költészetté szűr. Adám megért, tetté alakít. A félvisszafogadás-félmegbocsátás gyümölcse sajátos történelem. Nem teljesen kötött. Az emberpár kézen fogva nem vezettetik. Nem teljesen szabad. Az emberpár magára nem hagyattatik. Mert az álomtörténelem után az ember és Isten is megváltozik. Nem ugyanaz, mint az álomtörténelem előtt. Az ember nem elcsábuló gyermek, hanem megtérő felnőtt. Az Isten nem kiűző Ur. hanem visszafogadó Atya. Es ebben, a gyermekből felnőtté, IJrból Atyává alakulásban benne van — furcsa módon — Lucifer lázadásának fanyar, de tennékeny gyümölcse is. A szöveg pontosan eligazít. Az angyalok azt ígérik az emberpárnak a megtérés után — "Szabadon bűn és erény között / Választhatni, mily nagy eszme" —, amit Lucifer ígér az emberpárnak a csábítás előtt — "Ez. nagykorúvá tenne, önerődre / Bízván hogy válassz, jó és rossz, között." A megbocsátó ígéret a lázító ígéretet tartalmilag megismétli. Igaz, az angyalok ígérnek, nem az Ur. De az Ur is rábóünt. Megfogalmazván a "küzdj és bízva bízzál" igéjét. Eddig az Ur intellektuális-etikai válasza vég vagy kezdet dilemmájára. Elégséges, mert lezárja a véget, és nemcsak szükségessé, de lehetővé is teszi a kezdetet. A még be nem látható történelem kezdetét.

Tehát vég vagy kezdet'.’ Biztos vége a rossz álomtörténelemnek. Lehetséges kezdete a jobb, valódi történelemnek. Nem kimondott, de se jtetett lehetőség. Hogy irat jelenthet a sejtetés, a Mózes-dráma befejezése világosabbá teszi. Bár ott — ez műfaji, de minőségi kérdés is — minden egyértelműbb. Jehova nem engedi be ugyan Mózest az ígéret földjére, de magasról megmutatja neki:

"Csak jój tovább lépj itten e magasra Feljebb még, Mózes így , most nézz elődbe:

Imé, kitárn a látod Kánahánt!"

Vég vagy Kezdet