Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - Poszler György: Vég vagy Kezdet

boldogtalansághoz. A gyermekkori örömtől a felnőttkori gondhoz. És a végkifejletben meghatározó szerepet játszik az Úr. Ez a valóban vizsgálandó dilemma. De előbb tisztázandó néhány szempont.

Az emberpárt az Ur teremti. De gyermeknek teremti. És behelyezi a paradicsom időtlen boldogságába. Ám a boldogságnak öntudatlanság az ára. Meg az alávetettség elfogadása. Éva mondja: Ah, ríni, élni: mily édes, mi szép!... Érezni, hogy gondoskodnak felölünk." Megfogalmazván a boldog alávetettséget. Ádám mondja: "Es úrnak lenni mindenek felett." megfogalmazván a boldog öntudatlanságot. De lehet, hogy a boldog hamis tudatot. Ám Lucifer mondja: " Óv és vezet, mint gyapjas állatot; / Hogy eszmélj, szükséged nem is lehet." Vagyis állapot, amelyet az emberpár a színén az alávetettség boldogságának érez. A Sátán a visszáján az alávetettség megalázottságának érez. Egymásban is megtalálják az ámyéktalan örömet. Az égi zengés elhallgatásakor Ádám azt tovább hallja Éva kebelén. A dics elborulásakor Éva azt tovább látja Ádám tekintetében. Bevallhatjuk: mindez nem a Tragédia költőileg legerősebb része. Lucifer, a belső bíráló csak "lágy enyelgésnek" nevezi. De Arany, a külső bíráló "édeskés modern hóknak". És a költő is elismeri Aranynak: "hótoslegény és komorná ömlengése".

De ekkor már a színen van Lucifer. A zendülfí arkangyal fenséges komorságában. Méltán borul el a dics, amikor megjelenik. Valóban óriás. Monumentálisán merész lázadó, a "tagadás ősi szelleme". Öntudatlanság helyett öntudatot ígér. "Igen, tán volna egy, a gondolat, / mely öntudatlan szűdben dermedez"■ Gyermekiét helyett felnőttlétet.. "Ez nagykorúvá tenne". Alávetettség helyett szabad döntést. "Önerődre / bízván, hogy válassz jó és rossz, között, / Hogy önmagad intézzed sorsodat," A küzdés világát. "Hol a lélek magában nagy lehet, / Hová ki bátor, az. velem jöhet." Tudatlanság helyett tudást, öregség helyett ifjúságot. "Tudsz, mint az Isten, azt ha élvezed, / Ettől örök ifjú marad kecsed." Öntudat, felnőttiét, döntés, küzdés, tudás, ifjúság — mindez együtt a megszülető történelem. Az isten történelem nélküli teremtésével szemben a Sátán történelmet teremtő csábítása. Itt az úr a teremtő eszméi között: "Mely minden létnek gátjául vala". De betölti a Sátán történelmet teremtő csábítása. Elindul a történelem. Csakhogy nem az Isten teremtette és ember csinálta valódi, hanem a Sátán teremtette és Sátán szerkesztette álomtörténelem. Benne együtt az ember tragédiája és az ördög komédiája.

Hogy az ember tragédiá ja és az ördög komédiája szembenállása világos legyen, be kell vonni az újraolvasásba a korábbi verseket és a Tündérálmot, az utolsó költői-drámai töredéket. Ezekben és a Tragédiában együtt látható Madách képzeletének alapvető kettőssége. A londoni szín határozottan fogalmaz: "Óh, szent költészet eltűntél-e hát / E prózai világból már egészen?" Vagyis Ádám a múltbeli színek költészetét siratja a jelenbeli szín prózájában. De nemcsak poézis és próza szembenállásáról van szó. Heroizmus és vulgaritás szembenállásáról is.

Vég vagy Kezdet