Irodalmi Szemle, 1996
1996/5 - Hajdú István: Csak a szöveg marad
nagyobbnak, okosabbaknak látsszanak mellettem'.' Kihasználom őket, kizabálom a hűtőszekrényüket, kö/ben mosolygok, mint akinek ez kötelezően jár. Kinyílik a bicska a zsebemben, ha hallom, ahogy lezseren bizonygatják hozzáértésüket a kanáriszínű zakójukban. Névjegykártyáikkal akár takarózhatnék, ahogy a nagyváros potyázói, a hajléktalanok a reklámszatyrokkal. Névjegykártyás, nemtelen, arctalan erőszak! Szerelek inkább a magasban élni — minél közelebb az éghez —, minthogy beleessek egy pezsgőtengerbe, akár a bujálkodók álmaik éjszakáján, amikor megpendülnek a falhoz vert kristálypoharak. Te túlságosan magabiztos vagy — válaszolt egy női hang —, de egyel elfelejtesz, hiába ostorozod a világot, sohasem fogod tudni megváltoztatni, csak íelőrlődsz a nagy igyekezetben. Közhely ugyan, de nézetem szerint a világ olyan, amilyen, az emberek többsége tisztességesen akar élni, dolgozni, arra vágyik, hogy háza legyen, autója és vénségére egy kis megtakarított pénze. Nem mindenki olyan, mint te. Sokan kompromisszumok árán is, de élni, túlélni szeretnének, ugyanis ezt diktálja a józan ész. Hogy vannak tolvajok, harácsolok, gyilkosok? Na és? Mindig is voltak, csak minden kor máshogy hívta őket. Bárki belebukhat a sorsába, ha rájön, hogy amit eddig csinált, nem ér egy fabatkát sem. A csúcsról egyenesen vezet az út a tébolyba. Minden azon múlik, kinek mihez van gyomra, vagy hogy nevelték. Az utcán ólálkodó gazembernek hiába jössz a magasröptű eszmefuttatásoddal Kant filozófiájáról, Dosztojevszkij mély lélekismeretéről, a maghasadásról, egyszerűen hülye vagy a számára, orrba vág és elszedi a pénzed. Kapisko? Szeret mindenki a szebbik ruhájában és arcával társaságba menni, csak a koldus tépi tíz körömmel rongyait, ha a fogdmegek már a bejáratból kidobják, hiába van cirádás meghívója. Hz itt a poén: megadni a lehetőséget úgy, hogy azzal ne lehessen élni és foghatóvá lenni a megfoghatatlant, akár Krisztus keresztre feszített hasonmását a keresztény templomokban. Mit gondolsz, miért járkál a földön annyi szélhámos? Nem azért, mintha elvesztették volna hitüket — hisz nincs a világon ember, aki egyszer ne érezte volna a Magasztos érintését —, még csak azért sem, hogy ennyien rettegnének egzisztenciájukért, hanem azért, mert változatlanul azt hiszik, a megfelelő pillanatban nem fogták meg az isten iabát. elszalasztották a nagy esélyt. Az angyalok arca ott van minden rücskös falon, minden pillanat megfogható a maga valóságában, és kihasználható lenne bárki számára. De a mai embernek mindenekelőtt az egzisztenciája a fontos. A legnagyobb baja az. hogy nincs belső élete, és ezért szükségképpen felszínes életet él, Hajdú István
