Irodalmi Szemle, 1996

1996/5 - Géczi János: A nőszirom könnye

Először fordult elő utazásunk ideje alatl. hogy írist senki se kérte fel táncolni, én sem — holott rendszerint így, tánccal köszöntem meg neki, ha kéretlen s bosszúsan elfogadva is, munkám követésére szánta teljes napját.

Amit ő szerelmi vonakodásként élt meg. az számomra csupán kíméletes férfiúdvariaskodás volt.

Délnek haladtunkban egyre több megtekinteni s majd feljegyezni valót ledeztem föl. A hajósok rémtörténeteiben mindig értelmes fénnyel csillan meg valami, a tengerpart lakóinak mozdulataiban izzadságtól zsíros bőnél napoznak a szabályok, s a serpenyőkben magukra találnak a honitok, a szardíniák, a szardellák, a lepényhalak és az arasznál nagyobbra nem növő szivárványhalak. Az apály és a dagály a korábbiakban tapasztalatoknál láthatóbbá vált, s ezek a szabályokba foglalható mozgások kilopták a part menti szigetekből mindazt, ami növény és zöld; s a hajónk egyre kietlenebb és szikkadtabb hegyhátok alatt, földdarabok és kopárrá hevült sziliek között úszott el.

Íris, amint a sértett, de sértettségük okát fel nem táró s azt el nem fogadó asszonyok, útitársaihoz nem szólt egy szót sem. Engem is került, s ezt megkönnyebbüléssel vettem tudomásul. Csöppet sem bántott, nem is törődtem vele, mert megszólított s egyre hosszabb mondatokkal kezdett beszélni hozzám a vidék; felismerte, milyen víz nevelt felnőtté, s melyik volt az, amelyik ilyen kitartóan ringatta bennem naggyá az utazót. Megmutatta a fészkesvirágzatú, egész nyáron virító vadkrizantémokat, azt is, milyen messze kerülik erős szagát a szúró-szívó szájszervű rovarok, rámutatott azokra a sötétkék, part menti víztorkokra, ahová szeret benyúlni a hold, és minduntalan szerelmi szenvedélyben vagy vérbosszúban elhaltak hulláját halássza elő a mélyükről, s nem szakad be alattam a föld, ha az ösvény végét elérve olyan kunyhóba léptem be, amelynek ablakát véres tőrrel támasztották ki belülről. Különös, hosszú kristályokat találtam, köztük lila ametisztet, amely nyelv alatt szopogatva alkalmas bárki alkohol függéséből való kigyógyítására. Es olyan sárgaerű, nehéz testű, az u j jakat magához ragasztó ércet, amelyet, ha a gömbszilvából kilépő é jszakai démonok elé ejtesz, szilvákká változtatja vissza őket.

Ha tehetem, hajónkat sietve hagyom el, nyakra-főre jártam a partot, fővő fazekakba nézek bele, és illóolajat gyűjtök a lenvászonból varrt, kék szegélyű zsebkendőmbe. Íris elmaradt mellőlem.

A nőszirom könnye