Irodalmi Szemle, 1996
1996/5 - Géczi János: A nőszirom könnye
Hiába hagyott ott, egy teljes délszaki, iiilledl és lassú éjszakán át nálam maradt átható parlümiillata. A reggeli étkezéskor asztaltársaim számára tisztázódott foglalkozásom, tény derült utazásom céljára, ezért csöppet sem csodálkoztam, amikor Iris, zöld rókaszemét arcomra függesztve arra kért, ha időm engedi, ülnék nyugszéke mellé s mondjam el mindazt, amit a tengerpart egymás után fölvonuló, a kék színekbe és a fehérbe áztatott, azokkal átitatódott helyszíneiről tudok. Kívánságának, mi mást tehettem volna, eleget tettem. S lefestettem neki e táj leghalálosabb ellenségeit, a szeleket. Elmondtam, akármiféle ok kényszeríti a levegőt arra, hogy a karszton átkelve, a magyar medencéből az Adria felé ömöljön, abból mindig bóra lesz. Ciyengébb, vagy erősebb, de mindig csak bóra. S ez rettenetes erejű szél! A magyar medencében feltorlódott levegő, mint a gátján túlömlő víz, roppant sebességgel zuhan a/ Adriára. A hegység megszűkíti a szélfolyam medrét, hisz éppen ott vesz el jelentékeny helyet, ahol legsűrűbb a levegő, tudniillik alul. Hogy a mozgásra kényszerítőit levegő megfelelő mennyisége átjusson a hegységen, sokkal sebesebben kell futnia, mini a síkságon. De egyszersmind késlelteti is a hegyi levegő futását, s emiatt növekedik az ok, amely a szelet indította. Rendesen kicsi légnyomás van ilyenkor az Adria fölött, s ha nem tudja a szél pótolni az itl megkevesbedett levegőt, akkor még kisebbé válik a légnyomás, és még hevesebbé a levegő rohanása. A bóra az Adria dalmáciai partjain vagy a Quaneróban nem kelt nagy hullámokat. A Bóra keltette hullámok Itália partjain nagyok, különösen Velence kornyékén. A szél jól elgyöngül, mire addig ér, de a hullámok nagy erővel rontanak neki az alacsony túrzásos partoknak meg Ancona mólóinak. A partvidék öböllelen, kiegyenesített voltát nagyrészt ennek az erős hullámverésnek kell tulajdonítani. Igen erős szokott lenni — folytattam a vad hegyek aljában kuporgó, kihaltnak látszó halászfalvakat figyelő Iris felvilágosítását — az Adrián a sirokkó, a délies irányú szél is. Akkor keletkezik, amikor a Földközi tengeren nagy a levegő nyomása, Magyarhonban, valamint a többi környező medencében pedig alacsony. A szél kénytelen a partokon fölemelkedni, aztán tengerről jön, tehát nedvességgel telített, azért szakad belőle az eső. A szél felhőszakadásszerű zivatarokkal vagy pedig ősszel zuhogó, napokig tartó esővel jár. Ködben, felhőben van a világ, óriási a A nőszirom könnye 5
