Irodalmi Szemle, 1996
1996/4 - Kovács Sándor Iván: „Kárpát szent bércére...”
Végtelen némaságban Kerengett alattok. "Kárpát szent bércére..." Hogy szól a Babits-felismerés? "Minden tapasztalat mutatja, hogy a hegyes vidék, mely a kilátást elzárja, figyelmünket sokkal kevésbé szórja el, lelkünket sokkal inkább koncentrálja önmagába, mint a végteleti perspektívákat táró rónaság." A máramarosi bércek "határozta" csekei magányban az élmény irodalmilag, képzeletileg is felidézhető. Mint Köleseynek sok más versét, ezt a "verset" sem a látvány, hanem a rágondolás felkeltette elképzelés indukálja. A Tátra élményi valóságához semmi köze, de az empíria salakját Kölcsey valószínűleg akkor is kiégeti belőle, ha ott áll a Tátra tövében: hogy azt a belső élményt — Babits Mihállyal szólva azt az önmagába koncentrálást" — a teremtés negyedik napjának "végtelen némaság"-Ál fejezze ki. Több "abstractum"-mal és némi mitológiai apparátussal Ungvámémeti Tóth s Proteus-Weöres kedvére való "vers" lehetne. A Kárpáti kincstár elbeszélőjének forrásművek szerinti Tátrája olyan hegy, ahol lábát törheti az utazó, a költő Tátra-látomása a babitsi "lelkileg befelé jobban kimélyült" ábrázolás eszményei szerint ölt formát. Amit Kölcsey elbeszélésbeli alteregójáról, Erdőhegyiről mond. a maga látásmódjára is ráérthető: "figyelnie a körüle feltűnő rendkívüli tárgyakról saját bensőjébe látszott visszavonulni". A Kárpáti kincstár Kraudyjára Szauder József figyelt fel Kölcsey-mono- gráfiájában: "Erdőhegyi Késmárkon szerelmes lesz Aringer Nellibe, a polgár- lányba. Aringer űr a borkereskedéssel gazdagodott meg, s lett városa főbírójává. A lány rokonszenvezik ugyan a nemesifiúval, de hamarosan fellép "ifjú Kraudi”, a vagyonos polgárfiú s a lány kezét a szüléik neki szánják, a szegény nemes már szóba sem jöhet." Kraudy élő személy volt — teszi hozzá: "Jegyezzük meg, hogy Kölcsey legelső) elbeszélőink közé tartozik, aki szereplőn köré valóságos ember nevét és alakját változatlanul vette át. (...) Kendéhez 1830. január 25-én írott levelében írja Miskolcról, hogy "ma délután költözünk Kraudy kereskedő házához." A Kraudi név össz.ecsengése a három évvel későbbi novellahős nevével mutatja, hogy Kölcsey jól körülnézett a miskolci kereskedők életében és azokat a vonásokat, amiket Késmárkra lokalizált, saját szemével vette észre a kereskedő-társadalomban." (Kölcsey Ferenc, 1955.) Ez a Miskolc-kulcs nyitja meg előttünk Késmárkot és a kárpáti kincsesládát: ami a Kárpáti kincstárbán "kárpáti-késmárki", az mind miskolci genezisű, és az igazi "kincstár" is a miskolci kereskedők ládáiban halmozódott. A Himnusz költője 1830 telén és tavaszán több mint egy hónapot töltött Miskolcon, ahol Vécsey Miklós Szatmár megyei főispánnal az 1828. évi országos összeírás borsodi adatait ellenőrizték. Az a Kraudy, akinek házában laktak, gazdag görög kereskedő volt. Az evangélikussá lett Kraudyak közül Kraudy József Benjámin (1777—1823) és öccse, Kraudy Sándor János (1777—1844) a legismertebb. Mindkettejük akkori Miskolc-belvárosi háza helyén (a Széchenyi és a Kazinczy utca kereszteződésében) ma is boltokkal teli kereskedőház áll. Kraudy József
