Irodalmi Szemle, 1996

1996/1 - Géczi János: Tölgyek könyve (részlet)

GÉCZI JÁNOS

Tölgyek könyve*

(Részletek)

Karesz fürdőnadrágban szörfözik: fején-fülén magnó fülhallgatója. A fürdőzők között siklik, nem hallja a káromkodásukat. Aztán beljebb megy a mélybe, vissza-visszaint egy elsuhanó szörfösnek.

*

Karesz alkonyaikor kanyarodik a házhoz vezető Útra. Az árokszélen Tóni alszik. Megáll, az öreg fölé hajol, érzi az alkohol szagát.

Lábánál fogva az árok túlsó oldalára — az úttól messzebb — húzza az öreget, még fűcsomót is rak a feje alá.

Aztán fütyörészve zötykölődik fel.

Az épületfalakból már nincs semmi. A sitt, a szemét négy-öt konténerben áll, a terasz alapja kiásva, egy sarokban a házból kitermelt, még használható terméskövek.

A munkások esznek. Ila köztük. Bódogh sehol.

Karesz kóvályog, nem kér enni. Bevonul a sátorba.

Amikor Ila utána megy, a fiú éppen egy lavór vízbe dugja a fejét.

— Nagyon leégtél — állapítja meg.

— Fáj a fejem.

— A Naptól. Most nem lesz egy-két napig szörfözés.

Karesz visszadugja a fejét a vízbe.

— Mi ez! — kiált fel a fájdalomtól, pedig csak Ila érintette meg a hátát.

— Csúnya. Hólyagos leszel.

Ila Pantenolt szed elő, vastag fehér habot spriccel Karesz bőrére.

— Ez megnyugtatja a bőrt — közli —, ez pedig elveszi a fejfájást — nyom a fiú markába valami pirulákat. — Hagyd, amíg felszívódik.

A fiú fehér bundába burkolózott; olyan a hab. Sziszeg, ahogy megigazítja a fürdőnadrágját, a hasa és a dereka a legpirosabb.

* A mű első részleteit lásd az 1995/10-s számunkban.