Irodalmi Szemle, 1996
1996/4 - Varga Imre: Kihulltam, Télsziget, Az öröm napszaka (versek)
kihulltam véqül a dermedt tartalmat is kihukja szára/, horhosok homokdűnék savas esők csupálta haldokló erdők tartott kert de ez sem már mert képtelen ha sziklafal az én sivatag is homokfuvatokkal az összedobált fonnák kiszóiradt téren-időhen kihulltam a testből befagyott tó fölött a szél Télsziget Megterem amit mondhatnánk a télvéqi fénnyel roskadt hókujxicokka l a dél harangszavówal és a szél-törte fenyőággá l ideben t vele a zöld öröm örökké föl föl a napnak. (Fenyő' az ablak előtt.) Ha már elhagytam véglegesül tartásom a házban: könyvsorok, bútorok toríodása, rendje, kályhacsönd. Utánunk hall a temető felé a kert fölött, ahol ültetik már, vetik, palántázzák a verseket soronként. 1996. február 24.
/
