Irodalmi Szemle, 1996

1996/4 - Spiró György: Magtár

valaha mélyen befogadott, valóban megváltozott általa, és ő maga ugyan elfelejtheti, de a lelke nem. Az Alkotó a Mű révén haló porában is szexuális kapcsolatba lép a befogadóval, megtermékenyíti.

Az Alkotó vírusként, kártékonyán is működhet, a befogadó személyiségét veszélyesen alakíthatja át. A befogadó így az Alkotót megtermékenyíteni nem képes. Ezt elvégezték helyette azok, akik az Alkotót is nézték, amíg alkotott. Az alapmű sokszorosan kollektív, és történelmileg egymástól akár évszázadokra vagy évezredekre eső nézők is találkozhatnak henne. Ha egy férfi racionális megfontolásból éppen nem akar lefeküdni a környezetében lévő kívánatos nőkkel, azt a tapasztalatot hasznosítja, amelyet azon mesélők rögzítettek több ezer éve, akiknek meséjét Homérosz a szirénhangok elől magát az árbochoz köttető Odüsszeusz képében rögzített. (Ez arra is jó példa, hogy alapműnek a szexussal és a halállal ajánlatos mélyen foglalkoznia, ezek nélkül alapmű nincs.)

A befogadónak az az érzése, hogy őt a Műből az Alkotó nézi, boldogság. Nincs egyedül. Öngyilkosjelöltek lebeszélésének legjobb módja, ha az övéhez hasonló konfliktusokban vergődő más emberek történetét mond juk el neki. Az se baj, ha e más emberek e hasonló konfliktusokat megoldani nem tudták, belepusztultak. Az is felszabadító, az is kollektívum. Az alapmű akkor is terapeutikus hatású, ha tematikailag lebeszél az életről. Érdemes eltűnődni, vajon nem ez nevezendő-e katarzisnak. Az alapmű biológiailag optimista, akkor is, ha a szerző pesszimista és harakirivel végzi. Az ő baja. Egyébként az alapmű a szeretet-gyűlölet, élet-halál kérdésében más alapállást, mint a szeretetét és a feltámadásét, vallani képtelen. Az Alkotó személyes szándékain, hitetlenségén, hittelenségén a Mű gúnyosan kuncog.

Alapművek között rangsor nincs.

Mennyiségileg egy Van Gogh-festmény annyit ér, mint az összes. Egy Shakespeare-dráma annyit ér, mint valamennyi. (Mégis jó, hogy sokat alkottak, ez a gazdagság az, amiből sosem elég.) Amiből a létezés intenzitása kicsap, az alapmű, a végtelen rokona. Szűk kör számára készült elit-mű intenzív nem lehet, az elit-mű az intenzitástól retteg (és ettől is lehet átmenetileg nagyobb sikere, mint az alapműnek). Érthetetlen alapmű nincs, legföljebb az adott korban nehezen értelmezhető, ami annyit tesz: értelmezni a közeg éppen nem elég bátor, a létezéstől nincs eléggé kétségbeesve. (Kicsi, archaikus társadalmakban ez akkor is látható, ha már eléggé moMagtár