Irodalmi Szemle, 1996
1996/1 - Az Irodalmi Szemle köszönti a 75 éves Mészöly Miklóst - A. Szabó László: M. M., meditáció mollban
Mészöly Miklós köszöntése Gyűjtögetem a világ elém szórt forgácsait. Próbálom elfogadni (befogadni) a kihívásokat. Egyszer minket is áldozatnak választanak. Mindig van Valami, mindig van Semmi. Tévedni emberi. A Játék is emberi. Az Agónia is emberi. Csak a Mű és a Művész más. Az Úr vendégei. * * * Gyanútlanul engedjük magunkhoz a száz év múlva is éltető gondolatokat, akár Jézus a gyermekeket. Csak akkor ocsúdunk fel, amikor az ötödik-tizedik is velünk marad. Magánmitológiává gyúr juk c5ket. Kolosszális katedrálist építünk. Vagy pannon présházat. Kősziklára építkezünk. Korszakkövekből formálunk filozófiát. Lapi- dáriumok labirintusaiban lelünk rá csiszolatlan önmagunkra. Immanens bűnbeesés. * * * Mindig többet tudunk a világról, mint a világ rólunk. Ki ér hát többet? Mindig kevesebbet tudunk önmagunkról, mint a világ. Fatális felismerés. Beckett szabójával reggelizünk. * * * Bárhol legyünk is, otthon vagyunk. Mindegy, hogy Albionban ba- rangolunk-e, vagy Itália távoli tájaira tévedünk. A vidék és annak múltja mindenütt örök. Hazánk Európa. Családunk Közép-Európa. Elsodor és/de marasztal. Imádkozunk. Lassan telítődünk malaszttal. =t= * * írok. Beszé/vgetek. Még jön egy szó. Még jönnie kell. Utat talál hozzánk a jövő. Kripsz úr képében kalapot emel. Lakonikusan bocsánatot kér. Minden újra indul.
