Irodalmi Szemle, 1996
1996/3 - ÁRGUS - Fónod Zoltán: Szenvedélyes múltvizsgálat
árgus_________________________________ szemléletnek, s hogy a korábbinál jóval nagyobb feladatokat állít a következő' irodalomtörténész-nemzedék elé. FONOD ZOLTÁN Szenvedélyes múltvizsgálat Turczel Imj'os: Visszatekintések kisebbségi életünk első szakaszára (Lilium Aurum, 1995) A hazai magyar irodalomtudomány nesztora, Turczel Lajos legújabb kötetének a címe: Visszatekintések kisebbségi életünk első szakaszára. A kötet négy fejezete a szlovákiai magyarság jelzett fejlődésszakaszának a következő területeit térképezi föl: irodalmi élet és irodalmi hagyományok; tudományos é- let és közművelődés; politika és ifjúsági mozgalom. Az alábbiakban főleg az i- rodalom témakörének a feldolgozását szemrevételezzük és széljegyzeteljük. A kötet íróportréi közül (Darkó Istváné és Sáfáry Lászlóé mellett) a Fábry Zoltánét és Ásgúthy Erzsébetét emelném ki. Ásgúthy a kevésbé ismert íróink közé tartozik, életében az irodalom- kritika meglehetősen mostohán kezelte. Különös jelentőséget ad Turczel mostani tanulmányának, hogy az Ásgúthy- hagyatékban talált művek alapján az í- rónő drámaírói tevékenységét is behatóan elemzi. Az Epizód című darabot például ma is érdemesnek találná a bemutatásra. Elismerően szól a hagyaték novelláiról is (Különös történet a Petrezselyem ideából, Művész a zongoránál, A bicska). Ásgúthy Erzsébet munkássága nem tartozik kisebbségi irodalmunk élvonalába, Turczel gondos Ásgúthy-portréja azonban hiánypótló, módosítja az írónő tevékenységéről kialakított eddigi képünket. A Fábry Zoltán keresett igazságai és elzuhant reményei című tanulmány (különösen a tanulmány második része, az Utószó az előszóhoz) izgalmas és vitára ingerlő. Az első rész a Merre vagy, Európa? című Fábry-gyűjtemény (1991) előszavaként íródott. Ezt egészítette ki később a szerző azokkal a reflexiókkal, amelyekre a ma már ismert, de sokáig lappangó Fábry-napló kiadása, illetve a Fábry-életmű Hizs- nyai-féle újraértékelése adott okot és alkalmat. Turczel Fábry-képe persze — Hizsnyaitól eltérően — árnyalt és tárgyilagos. Turczel Fábryt erkölcsi feno- ménként jellemzi, de nem riad vissza az "erkölcsi szömyeteg"-féle kifejezésektől sem. A Fábry-oeuvre-ben a "kritikusi útvesztés" ténye izgatja, s ennek okait kutatja. De közben nemcsak az író baloldali dilettantizmusát bírálja, hanem rámutat arra a szenvedélyes igazságkeresésre is, amely művei egy részét európai ihletésűvé tette. Turczel Fábryt illető kritikai szemlélete egyébként nem újkeletű. Szerzőnk egyike volt azoknak, akik Fábry Zoltán tevékenységét (illő méltányossággal) már a hatvanas évek elején bírálták. Ebben a könyvében meg is írja, hogy ő már ''negyedszázaddal ezelőtt, még Fábry életében" megkezdte az é- letmű "átértékelését". Ilyen vonatkozásban azonban — tisztelve Turczel e- rényeit, kritikusi bátorságát (amely Fábry védelmében az emlékezetes 1958
